Sámson és Delila története szerint a férfinak rettenthetetlen ereje volt, legyőzhetetlen és különleges harcos hírében állt. Beleszeretett Delilába, aki csalfasággal kiszedte belőle a titkát. Sámson erejének kulcsa a hajában volt, melyet levágva a filiszteusok el tudták fogni az addig bátran harcoló férfit, megvakították és tömlöcbe vetették. Azonban a buta filiszteusok nem számoltak azzal, hogy az Isten akaratából született férfi – akinek haját előtte még nem érintette olló – visszanyeri erejét mihelyst újra kinő a haja, és bosszút állva szétrombol mindent, amit maga körül talál, még saját magát is.
Napjainkban ez a történet fordítva játszódhatna le. Manapság a nők haját csodálják a férfiak, a nőkét akik, ha tisztában vannak a hajukban rejlő lehetőségekkel Sámsonhoz hasonlóan sok mindent elérhetnek. A hosszú haj és a vele való játszadozás segítség lehet a flörtölésben; de ha a nő azt szeretné, hogy komolyan vegyék, a legjobb megoldásként kontyba köti a haját.
Azonban a haj nem csak a nemiség egyik szimbóluma, nőiességünk-férfiasságunk mutatójával hozható összefüggésbe, hanem a személyes szabadsággal, méltósággal is kapcsolatban áll. A hosszú hajat a már a legrégibb népek is természetes dísznek tekintették, a régi egyiptomiak azonban teljesen lenyírták hajukat; az előkelők parókát viseltek; az asszír és babilóniai királyok pedig varkocsba fonták a hajukat. Egy zsidó nő számára nem volt nagyobb meggyalázás, mint hajának levágása, hiszen a haj lenyírása volt a rabszolgaság jele vagy az erkölcstelen életmód miatti megbélyegzés is. Régi korok hiedelme szerint a haj vagy egyéb szőrzet levágása tilos, mert ebben az egyén megcsonkítását látják. Egy rab vagy katona hajának megrövidítése megerősíti személyes szabadságának megnyirbálását. Más kultúrákban a rövid haj vagy kopaszság kapcsolatban állhat a szabadsággal, mint a buddhista szerzeteseknél, akik amikor kolostorba vonulnak, hajuk leborotválásával egy időben lemondanak a külső világ hívságairól, a lelki szabadságért cserében. De ne felejtsük el az indiánok hajkoronát utánzó tollakból készített fejékét sem, ami a fejdísz és a hatalom közötti kapcsolatot szimbolizálta.
A görögök a hőskorban hosszú hajat viseltek, és csak szintén a gyász alkalmával nyírták le és helyezték ajándékul halott barátjuk kezébe tiszteletük jeléül. A haj göndörítése, vendéghaj viselése, fényesítése, fürtökbe csavarása, illatosítása, már évezredekkel korábban is divatos volt. Később a császárok korában jött divatba a hajdísz viselése. A germánoknál különösen a férfiak viselték nagy gondját hajuknak. A frankoknál eleinte a királyi hercegeknek, később a nemeseknek is előjoguk volt a hosszú haj viselésére, azonban ha egy királyt megfosztottak trónjától, haját is lenyírták.
A középkorban a legkülönfélébb hajviseletek voltak divatban, a tisztes emberek rövidre vágva, később hosszúra növesztve, a nők pedig a szokásos fejfedővel jelentek meg a társaság előtt. A férfiak rövid hajviselete csak a 15. század vége fele honosult meg, a nőknél főkötővel takarták el hajukat. Az uralkodók hóbortja szerinti hajviselés követte az királyok uralkodási periódusát, amelynek részletezése inkább egy külön divattörténeti cikket érdemelne.
Azonban pszichológiai oldalról megközelítve a kérdést, a férfi evolúciósan meghatározott célja az, hogy minél több és egészségesebb utódot tudjon létrehozni. Ebben fontos tényező a nő haja, amely a férfi számára jelzőértékkel bír a nő egészségi állapotáról – hiszen mindennapi életünkben a fiatal lányok viselnek hosszú hajat; a fiatalság pedig az egészség képével kapcsolódik össze az emberek fejében.
A haj jellemzői is szerepet játszhatnak a párválasztásban: hiszen ahogy már említettük, a női haj a kommunikáció eszköze is lehet, mutathatja hangulatunkat, státuszunkat, mozdulatainkkal, a partnerhez való viszonyulásunkat. A hosszú haj feromonszállító-elosztó funkciókkal bír, így ha hosszabb a nő haja, a feromonok is nagyobb felületen érvényesülnek. Ez a kémiai anyag pedig szintén szerepet játszhat a párválasztásban.
A férfiak kopaszodása egyes emberekben félelmet kelthet –csökkenhet vonzerejük – azonban a kopasz fej és a nő hosszú haja növeli a nemek közötti különbséget, így a kopasz fej a férfiasság egyik szimbóluma is lehet. Mivel a kopasz férfiakra magasabb tesztoszteronszint jellemző, így előfordulhat, hogy agresszívabban is viselkednek, mint a dúsabb hajú társaik – az agresszió pedig inkább férfias, mint nőies viselkedésforma.
– Szia – mondta A., de volt valami nem egyértelmû a hanghordozásában. Kerülte M. tekintetét. A. fehér ingben és farmerben volt, M. kockásban és kordnadrágban. – Szeretem – mondta M. – Tudom – mondta A. – Elmegyek – mondta M. – Vele? – kérdezte A. – Nem – felelte M. – Mi volt? – kérdezte A. – Szerettem – mondta M. Sokáig nézte szólanul, csöndesen, figyelmesen a vonuló felhõket, ott messze a csodálatos felhõket. A másik szemei tükörfényesek és zöldek, miként a tenger. (Fölnéz.) Milyen csönd van! – Áldjon meg az Isten – szólalt meg A. – Megáld. Bizonyosan. – felelte M. Mosolya sokáig a szobában maradt. Amíg a leszálló nap végigsimogatta Mona Lisa ajkát és a csavargók szakállát. A fiú kiment a szobából, és leoltotta a villanyt. A mimózák tovább virágoztak.
Békés megye délkeleti részén, Békéscsabától 44 kilométerre délre fekszik. Vasúttal nem érhető el.
Története
Az Almáskamaráshoz közel fekvő Nagykamarás, Bánkút és Kunágota településeket 1418-ban említik először. Magát Almáskamarást 1844-ben alapították, eredetileg a mai Nagykamarás része volt és Kamarás volt a neve.
Az eleki járásba tartozó településre Elek városából érkeztek az első német telepesek. A települést Almáskamarásnak elsőként 1855-ben használják a Békés-Csanád-Csongrád és Hont vármegyék leírása című műben.
A települést a trianoni békeszerződés után Csanád-Arad, majd Csanád-Arad-Torontál megyéhez tartozott. A falu német lakosságát 1946-ban kitelepítették, helyükre más településekről telepítettek lakókat. Több embert telepítettek ki, mint amekkora a falu jelenlegi lakossága, a statisztikák szerint 1539-et [1]. A kitelepítés megrázta a falut; a kitelepítettekkel és németországi településeikkel, Leimen-St.Ilgennel és Walldorffal azóta is közeli kapcsolatban állnak a lakók, sok egykori lakó évente hazalátogat Almáskamarásra.
1980-tól Almáskamarás a nagykamarási tanács irányítása alá került, csak 1990-ben nyerte vissza önállóságát. Az infrastruktúra is sokat fejlődött azóta.
Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 76%-a magyar, 23%-a német és 1%-a egyéb (főleg szlovák vagy román) nemzetiségűnek vallotta magát.[2]
Terjedelmes, a krimi elemeit sem nélkülöző regény cselekménye, amelynek kereteit úgy szerkesztette meg az író, hogy módja legyen közölni benne nemcsak a nyolcvanas évek magyar társadalmának erkölcsi felfogásáról és a devianciákról való nézeteit, hanem egy családtörténeti szál beemelésével kísérletet tegyen a félmúlt meghasonlásainak, tragikus félreértéseinek megjelenítésére is; regényében nemcsak gyilkossági kísérlet, hanem véletlen halál, öngyilkosság és gyilkossági szándék is van, némi szex-szel, szerelemmel, pszichológiával és társadalomrajzzal fűszerezve.
A happy end pedig nemcsak újabb bűn elhárításában és a törvényes igazságszolgáltatásban áll, hanem az új szerelem kibontakozásában is. Ennyi tellet a 19 órás kazettából álló, félezer oldalas regénytől, amelyben a műfaj hazai változatának minden szükségesnek vélt kelléke együtt van.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
