Az övet tartsuk mindig tisztán, mivel a szennyeződés az automata öv működését befolyásolhatja. Főként a zár bevezetője legyen tiszta, különben a zár reteszelődése nem lesz tökéletes.
Hibás, megnyúlt övvel ne közlekedjünk, legjobb azonnal lecserélni!
Az öveket csavarodásmentesen kell becsatolni, és megfelelően feszesre kell állítani. A zárócsatot csak a megfelelő ülőhely zárjához csatlakoztassuk, különben a biztonság csökken
Egy övvel soha ne csatoljunk be két személyt. Különösen veszélyes, ha a biztonsági övet ölben lévő gyermek felett vezetjük át. Kicsi gyereket legjobb rögzített és párnázott ülésben szállítani. Ha csak lehetséges, a gyermekülést a hátsó ülésre szereljük fel. A gyermek a hátsó ülésen, megfelelően rögzítve, nagyobb biztonságban van, mint az elsőn.
Az öv ne húzódjon szilárd, vagy törékeny tárgyak felett (szemüveg, toll, kulcs), mivel ezáltal sérülések történhetnek. A vastag, laza ruházat is rontja a biztonsági öv felfekvését és tökéletes működését.
Használja mindig a biztonsági övet, mely 2001. május 1-jétől a hátsó ülésen utazóknak is kötelező.
Úgy illik, hogy a keresztelő a házasságkötést kövesse. A család nagy eseménye ez, mindenki igyekszik részt venni rajta.
Elég gyakori, hogy híres művészek, netán politikusok, filmszínészek nevét adják a gyerekeiknek a szülők. Nem a gyerek választhatja tehát a nevét, csak később fog azon dühöngeni, hogy egy rég elfelejtett híresség nevét "cipeli".
A középkortól kezdve hagyományos szokás volt, hogy az elsőszülött fiúk az apjuk nevét kapták. Derék dolog, ha egy családban egy-egy név a nagyszülőkre, vagy más felmenőkre utal.
A névadás legyen családi hagyományon alapuló, ne legyen bántóan különleges, esetleg a magyar hagyományokat sem árt, figyelembe venni.
A keresztszülők megválasztása nagyon fontos. Olyan embereket válasszunk, akik meg tudnak felelni a feladatnak. A gyerek később ne szégyellje a keresztszüleit, de ne is kelljen előttük megalázkodnia. A kiválasztottakat fel kell kérni, ha nem vállalják mást kell keresni.
A keresztelőről illik értesítéssel lenni a rokonok, barátok irányába. Az ajándékozás elég nehéz ebben az esetben. A gyerek még túl kicsi ahhoz, hogy tudja értékelni az ajándékot.
A keresztelő után illik megvendégelni a nagyszülőket és a keresztszülőket legalább. A vendégek rövid látogatás után távozzanak.
Nem illik az újszülöttet kézbe fogva dobálni, csókolgatni, fogdosni.
Kedves olvasó, képzelj el egy kort, ahol elég ennyi. Kenyér és cirkusz. Mert mi mást is akarhat a nép? Akarhat-e mást? Akarhat-e mást, ha azok, akik vezetik, azt állítják, ennyi kell, s nem más, nem több. Ha már rég kilopták az emberek alól a biztos talajt, ha a nép szolgái (mert hát így nevezik magukat) morált harsogva rég elvesztek már a demoralitás útvesztőjében, s ha akarta, ha nem, rántották magukkal a népet is. Képzelj el egy olyan kort, ahol a tömeg félelmetes ereje Krisztusát ismét a keresztfára küldi. Hiszen már az akaratát is elvették, s ha valakiben mégiscsak maradt egy apró szikra, azt nagyon gyorsan megpróbálják kioltani. Nem, itt saját akaratnak nyoma sem lehet. Ez persze bizonyára gondosan felépített terv. Ha az embert kilátástalanságba taszítják, nehéz nemet mondani a legolcsóbb ajánlatra, amely elhiteti, hogy a kenyér és a cirkusz elegendő. És akkor nincs is már szükség morálra, értékrendre, amely túlzottan elavulttá vált ebben a pénzhajhász, csalástól bűzlő, multi-kulti, agyonglobalizált világban. Itt nem kell nemzethez tartoznod, itt kinevetnek, ha a földhözragadton túlmutató gondolatokról beszélsz, és értetlenül bámulnak, ha kiejted a szádon az Isten, hit, hűség, felebaráti szeretet szavakat. De kedves olvasó, azért jusson eszedbe: az emberben ott a lehetőség. Hisz megkapta a kenyeret, nem igaz? Csak rá kell jönnie, hogy ez Krisztus teste, aki azért halt meg, hogy megváltson mindannyiunkat. Aki adott nekünk pár kitartó és ellenálló szigetet, amik itt vannak nekünk a harsogó világtenger közepén, s az értelmedért, mindannyiunk értelméért harcolnak, az ordibálás közben kedves, halk szóval hívnak, hogy ébredj! láss! gondolkodj! Légy más, merj más lenni, mint a többi, vesd alá magad a parancsoknak, a természetes morálnak, érezd magad szabadnak a puszta testi lét kötelékeitől, s közben légy mégis – s igazán csak így – ember, aki felkel végre a porból és jár. (BN)
A szájban kisebb-nagyobb robbanó, pattogó érzést okozó édesség évtizedek óta népszerű a gyerekek és a nosztalgikus hajlamú felnőttek között. A robbanócukorkát William A. Mitchell élelmiszermérnök kísérletezte ki 1956-ban, és az Egyesült Államokban 1975 óta kapható.
A cukorka úgy készül, hogy összetevőit – glukóz, laktóz (tejcukor), kukoricaszirup, ízesítőanyagok – hevítéssel megolvasztják, majd a híg masszát túlnyomásos szén-dioxiddal elegyítik, és hagyják lehűlni. A cukorka megszilárdulásakor különböző méretű szén-dioxid buborékok maradnak a belsejében, melyek a szájban megolvadva megnyílnak; a mókás hangokért és érzetért a kiáramló gáz felelős.
Amerikában és Európában is elterjedt az a rémhír, hogy ha valaki sok robbanócukorkát eszik, majd szénsavas üdítőt iszik rá, akkor a gyomra egyszerűen felrobbanhat. Ez azonban nem reális veszély, a cukorban oldott szén-dioxid elenyésző mennyiségű, és laboratóriumi kísérletek sorozata bizonyítja a városi legenda alaptalanságát.
"Alpár, magyar falu, Abauj vármegyében, Bodókő-Váraljához 1 3/4 órányira: 61 r. kath., 10 g. kath., 5 evang., 200 ref., 50 zsidó lak. Ref. szentegyház. Szőlő-hegy. Erdő. F. u. többen."[2]
"ALPÁR. Középszerű magyar falu Abauj Vármegyében, birtokosai több Nemes Urak, lakosai reformátusok, fekszik Tzekeházához nem meszsze. Határja termékeny, ’s jó szőlő hegyei vagynak; de legelője szoross, ’s épűletre való fája sem lévén, második Osztálybéli."[3]
A települést először 1330-ban említik Alpár néven. Ekkor még az Aba nemzetség birtoka, később 1370-től az Alpáryaké. Egykori földesrura, Alpáry Sámuel volt, aki az 1551-1565-os nemesi felkelés vezéreként lett ismert. Az Alpáry-család kihalása után a Szemere és Darvas családok birtokába került. A török hódoltság idején a falu elpusztult, az 1715-ös összeírás idején nem került fel a lakott helyek listájára. 1720-ban az ismételt felmérés szerint jobbágy lakosság nélküli kúriális helység, egy nemes lakója Gadnai István. Az 1730-as évek körült települt be a falu református vallású magyarokkal. Az 1828-ban földesurai a Darvas és Szánky családok voltak.
Mai nevét 1905-ben kapta a község. Ekkor több nemesi család kúriája is itt állt. Ezek a 2. világháború után enyészetnek indultak, mivel főleg mezőgazdasági épületekként használták azokat.
Címer leírása
Arannyal és vörössel hasított, az alapban hullámvonallal vágott katonai pajzs, melynek jobb oldali arany mezejében egy vörös szőlőfürt egy szőlőlevéllel lebeg. A bal oldali vörös mezőben pedig a helyi református templom stilizált alakja – felette a betlehemi csillaggal – lebeg.
A címer fő elemei egy részről a község 1857. évi pecsétnyomójának újragondolt szimbóluma, a szőlő. Másrészt, pedig a helybeli 14. századi templom, amely nem csak a múltban, hanem a mában is Abaújalpár polgárainak fontos szimbóluma. A pajzs talpát vágó hullámvonal a meglévő gyógyhatású vizet jelképezi.
Látnivalók
Református templom, amely a 15. században épült, gótikus stílusban. A templom 1696-ban még katolikus használatban volt, de 1733-ra reformátusoké lett és 1734-ben felújították, ekkor készült a faragott, festett szószék és a szószék korona valmaint festett famennyezete. A padok 1820-ban készültek, 70 kg-os harangját pedig Weird György öntötte 1640-ben, Eperjesen. Nyugati bejárata fölött egy három méteres nyeregtorony található. [1]
Kapy-kúria, népies klasszicista épület, mely a 19. század első felében épült [2]
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
