A kirándulás és a túra is jó alkalom a kikapcsolódásra.
Az udvariasság szabályai itt is érvényesek. Illemtudóan kell viselkedni, beszélgetni, és a nőket és időseket segíteni. Nem jelentheti a kötelező udvariasságot az, hogy a túra egész hosszán a férfi cipeli a nő összes cuccát. A túrára vállalkozó lány legyen tisztában azzal, hogy nem majálisra készül sétálgatni. A kiránduláson ismerősök vesznek részt, ami oldottabbá teszi a légkört. Ez nem jelenti azt, hogy bátran bizalmaskodhatunk, vagy trágárul beszélhetünk.
Öltözetünket a praktikusság jellemezze. Ha hegyek közé megyünk, vigyünk magunkkal pulóvert a hidegebb időszakokra gondolva. Érdemes még esőkabátot is magunkkal vinni. A lányok ne rendezzenek divatbemutatót. Az ágak, gyökerek megszaggathatják a ruhát, tehát olyan felsőruhát válasszunk, amit nem sajnálunk az esetleges baleset után.
A hátizsák összepakolásakor nem kell az egész éléskamrát bepakolnunk. Gondosan válogassuk össze a legfontosabb élelmiszereket és edényeket.
Ha több napra megyünk, fehérneművel, zoknival, tisztálkodási szerekkel egészítsük ki a csomagunkat.
Kirándulásaink, túráink alkalmával ne felejtsük el megtekinteni az utunkba kerülő tájat, városokat, nevezetességeket. Érdemes megvásárolni a környék nevezetességeit ábrázoló képeslapot is. Ha fényképezőnk van, azzal megörökíthetjük a látottakat.
Hosszabb túrát, vagy kirándulást érdemes előre megtervezni. Útikönyvek, útleírások segítségével gyűjtsük ki a túránk nevezetességeit.
Olvassuk el a róluk szóló leírásokat, hogy ami-kor meglátogatjuk, ne csak azt konstatáljuk, hogy láttuk, hanem tudjuk is, hogy mit láttunk.
Tüzet rakni csak ott szabad, ahol ezt a turisztikai jelzések megengedik. Ha nincs szemétgyűjtő, akkor a szemetet vigyük magunkkal, és semmi esetre sem hagyjuk a "természetben".
A fák, bokrok alatt, ágyásokon nyugodtan otthagyhatjuk a leveleket; tavaszra lebomlanak. Ami nem, az tavasztól talajtakarásra használható (lassítja a talaj nedvességtartalmának párolgását, ill. a gyomosodást, stb.) vagy a vegyes zöld javakat komposztáló keretbe adagolható.
Az avar - mint általában minden más kerti hulladék - égetése környezet és egészségkárosító légszennyezéssel, CO2-kibocsátással jár. Avarégetés csak a helyi önkormányzat által megszabott időszakban végezhető, ellenkező esetben pénzbírsággal sújtható!
Építhetünk külön lombkomposztáló hálót is. Előnye, hogy kizárólag avarral rakható tele, nem kell forgatni, csak feltöltéskor jól meglocsolni a bele kerülő leveleket. A hálót egyszerűen kialakíthatjuk barkácsboltban vásárolt dróthálóból (tyúkháló, kerítésdrót, stb.) és néhány cölöpből vagy vasrúdból (tartóoszlopok), méretét a lehullott lomb mennyiségéhez igazíthatjuk.
Az avar fontos védelmi szerepet tölt be kertünk természetes körforgásában; a lombtakaró búvóhelyet és meleget jelent a talaj és a növények számára fontos élőlényeknek.
Ajánlás: azoknak, akik a tömeggel együtt távozhattak.
Elszakadtam a családtól. Rajtam legeltették a szemüket, rajtam, aki szerencsétlenül, vagy szerencsésen, de egyedül váltam szabaddá.
Fent. Ott a család, a fárasztó, az okoskodó, aminek a tagjai egymás szavába vágva ordítanak hangorkánná erősödő mondatokat, búcsúszavakat, tanácsokat.
Fölöttem a nagy fehérség, közepén egy kerek, apró rácsos ajtóval – ezen jöttem ki, ott szakadtam el. Ezen a kapun kilépve hagytam el a vízköves, jól megszokott valóságomat. Most zuhanok álomszerűen megélve az eseményt.
Körbetekintek. A fehér álomban színes tárgyrészletek forgataga fogad, egy repedés jobb oldalon, egy soha el nem távolítható fekete, hajszálvékony vonal. Balra egy pillanatra feltűnő fekete lyuk, fölötte ismeretlen színkavalkád. A család hangja lassan a távolba vész.
Aztán lent. Letekintek, megnézem, hova érkezem. Egy sokkal nagyobb, kerek ajtókkal teli kapu vár belépésre; ezüstös, itt-ott megkopott csillogása vonzza a tekintetet.
Aztán becsapódom, közvetlenül az egyik ajtó mellé. Az ütéstől szétfröccsenek, darabokra hullok szét, de nem aggódom. Összeszedem magam. Boldogan gurulok tovább, egy-két létfontosságú atomot még összegyűjtve. Tartok az ismeretlen új felé. Ez már a lefolyóm. Mosolygok.
Én voltam az utolsó vízcsepp, aki kizuhant a csapból.
Skandináv országokban az ünnepi étkezések kedvelt formája a smörgasbord, azaz a büféasztal. Az emberek mindenből csak egy falatot tesznek a tányérjukra, hogy minél többfélét megízlelhessenek a halak, rákok, hideg és meleg húsok, desszertek és gyümölcsök mesebelien gazdag választékából.
Éttermekben természetesen nem csak ünnepekkor jellemző a svédasztal, amelyről a vendég egy meghatározott összeg kifizetése mellett annyit és annyiszor vehet, amennyit akar.
A svédasztal eredete a nagy paraszti ünnepségekig, lakodalmakig nyúlik vissza. Az északi országokban szokás volt, hogy a vendégek mind hoztak magukkal valamiféle finomságot, a sör illetve később a pálinka viszont a házigazda feladata volt.
A svéd arisztokrácia körében a tizennyolcadik század elejétől a tizenkilencedik század derekáig nagy divatja volt a vacsorát megelőző aquavit buffet intézményének. A nagyméretű asztalokon különféle halakat, húsokat, vajat, sajtot, gyümölcsöt és pálinkát tálaltak. (Az aqua vitae alatt, amely szó szerint az élet vizét jelenti, a pálinkát értették.) A „terülj, terülj asztalkámat” pedig gazdag vacsora követte.
Később az arisztokrácia mindennapos étkezése az éttermekben is megjelent, és ezzel párhuzamosan ünnepek alkalmával megmaradt a kisközösségekben is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
