Ha a telepet kisütöttük, a kisütést követően haladéktalanul töltsük fel. Kisütött akkumulátort áramtöltés nélkül tárolni nem szabad, mert a lemezek károsodnak.
Az akkumulátor kiszerelésekor a sarukat ne feszegessük, ne ütögessük, mert a cellafedelek megsérülnek. Ha a sarukat nem tudjuk leszedni, mosószeres vízzel mossuk át. A saruk meglazulnak, könnyen leszedhetők lesznek. Visszaszerelés előtt a pólusokat és a saruk érintkező felületeit csiszoljuk át, majd kenjük be savmentes zsírral.
Az akkumulátor mindig száraz és tiszta legyen. A pólusokat és a csavaros kupakokat rendszeresen takarítsuk le. Erős sóképződéskor a telepet szereljük ki, úgy mossuk le, különben a lehulló só a motortérben rozsdásodást okozhat.
Havonta egyszer ellenőrizzük az elektrolit szintjét. Utántöltésre desztillált vizet használjunk. A cellákba csakannyi vizet töltsünk, hogy a folyadékszint a lemezek felett legyen. Időnként ellenőrizzük a sav sűrűségét is, mert ebből pontosan megállapíthatjuk az akkumulátor töltöttségi fokát.
Az akkumulátort télen-nyáron karban kell tartani. Nyáron a magas hőmérséklet, a nagy páratartalom, télen a hideg és a fagy miatt. Az elmulasztott gondoskodás az akkumulátor korai elöregedését okozza.
Az üzemelésből tartósan kivont akkumulátoroknál számolni kell azzal, hogy tárolás közben kismérvű, de folyamatos áramveszteség lép fel. Ezért három hónap után ismét töltsük fel, és ellenőrizzük az elektrolit szintjét, illetve a savsűrűséget. A helyesen kezelt akkumulátor bármikor üzembe állítható.
Ha az akkumulátort hosszabb ideig nem kívánjuk használni, töltsük fel és tegyük el fedett, száraz, fagymentes helyre.
A telepet töltés nélkül ne tároljuk, mert a lemezek károsodnak. Különösen veszélyes lemerült telepet fagypont alatti hőmérsékleten tartani. Az elektrolit már -5 C fokon megfagyhat.
Komoly talaj-, víz-, illetve talajvízszennyezést idéz elő; a táplálékláncba jutva mérgezést okoz, tehát szelektíven kell gyűjteni! Az akkumulátorból kivont ólom újrahasznosítható. Juttassunk minden darabot átvevőhöz, hulladékudvarba vagy adjuk le lakossági veszélyeshulladék-gyűjtésen.
Régen volt egy híres falu, melyet Mézesfalvának hívtak. E terület urának gazdagságáról és kapzsiságáról mendemondák szálltak. Azt is regélték róla, hogy minden vagyona egy öregasszonytól származott, aki a világ legfinomabb mézeskalácsát sütötte.
Nos, ezek mind igazak voltak, de a földesúr sajnos egyre többet akart. Annyi pénzt szedett be adó néven az idős hölgytől, hogy az már mézet sem tudott venni. Egyszer, mikor egymagában kesergett, 10 éves unokája, Lizi kihallgatta. Amint megértette, mi a baj, rögtön elkezdte fejét törni a megoldáson. Ahogy így töprengett, egyszer csak egy kismanót vett észre, az ajtófélfának támaszkodva. Zöld ruhája és sapkája volt. Hegyes fülei elálltak vörös buksijától. Az egész kis lény alig volt több fél méternél. E szavakat intézte a döbbent kislányhoz:
– Szia Lizi! Hallottam nagymamád problémájáról és azt hiszem, tudok segíteni. De cserébe azt akarom, hogy nyissatok egy külön részt a boltban nekünk, koboldoknak.
A kislány habozás nélkül rábólintott. A manó arcán mosoly jelent meg.
– Nos, rendben. Van egy labirintus nem messze innen, és annak közepén egy üst teli arannyal. Az út a kincsig veszélyes, mert szörnyek élnek ott. El tudlak oda kísérni, de az akadályokat majd neked kell leküzdened. Tanácsolom, hogy hozz magaddal ételt, italt. Illetve jól fog jönni, ha valami jelölő eszközről sem feledkezel meg, mert akkor talán nem fogunk eltévedni. Holnap pirkadatkor itt találkozunk.
A kobold megfordult és elindult kifele, de a kislány hangja megállította:
– Várj! Mi a neved?
– Titusz - jön a válasz röviden, minek gazdája már el is tűnt.
Lizi egy ideig még bámult utána. Egészen addig, míg egy hangocska meg nem szólalt a fejében:
– Menj már aludni! Holnap nehéz nap vár rád!
A gyermek megesküdött volna, hogy a manó szól hozzá, de azért engedelmeskedett és belebújt pihe-puha ágyába.
A nap még fel sem kelt, ő már talpon volt. Belopódzott a kamrába. Egy kendőbe csomagolt mézeskalácsot harapnivalóként. Talált egy-két darab krétát is. Ezek után kiment az udvarra és megtöltötte a kulacsát a kút hűs vizével. Mikor visszatért a tegnap megnevezett találkozási ponthoz, a kobold már várta.
– Szia Lizi! Készen állsz? Indulhatunk?
– Igen, Titusz, mehetünk.
Hegyes fülű barátja segítségével a bátor kislány eljutott a labirintusig. A bejáratnál elővették a krétákat, és a három lehetséges irány közül jobbra mentek. Már egy ideje ballagtak, mikor egy hatalmas egyszemű óriás, egy küklopsz lépett eléjük. Lizi nagyon megijedt, és barátjától akart támogatást szerezni, de az eltűnt. Szembefordult a szörnnyel, akiről messziről lerítt, hogy farkaséhes. Az egyszemű rém termete ellenére fürge volt, így a gyermeknek ideje sem volt elugrani, az már a markában tartotta. Úgy tűnt, mindjárt eledel lesz a kislányból, mikor egy hirtelen támadt ötlete által egy mézeskalács landolt a hatalmas szájban. Az óriás azon nyomban elengedte áldozatát, akinek, bár jól megütötte fenekét, azon kívül kutya baja sem esett. A küklopsz először torkához kapott, hisz nem szerette az olyan ételt, amiben nincs hús, azonban hamar rájött, hogy a kis szerzettől kapott sütemény nagyon is finom. Leereszkedett Lizi magasságába, és letette a kezét a kislány elé, aki rögtön megértette, mit akar, és a hatalmas mancsba szórta az összes mézeskalácsát, majd folytatta útját. Hamarosan Titusz is ott termett mellette kaján vigyorral az arcán. Lizi megsokallotta ezt és így szólt:
– Most meg mi van?
– Még senki sem folyamodott ilyen eszközhöz, és tetszett a megoldásod.
De beszélgetésüket megszakította, hogy egy sárkány landolt előttük. A kobold azon nyomban köddé vált, magára hagyva a gyereket. Lizit a helyzet már nem lepte meg annyira, így amikor a sárkány kitátotta a száját, elég gyors volt, hogy kulacsa tartalmát a feketeségbe öntse, útját állva ezzel a tűznek. Ellenfele erre más módszerhez folyamodott, és megpróbálta eltiporni. Ekkor vette észre a kislány a tüskét, ami kiállt a hatalmas mancsból. Egy gyors rántással kihúzta, mire a tűzokádó kezesbárány lett. Titusszal sárkányháton kereste meg a tallérokkal teli üstöt és vitte haza. Majd a kobold folytatta repülő útját a földesúrhoz, aki rimánkodott neki, hogy hagyja meg életét. Megfogadta, békén hagyja az öregasszonyt, így kegyelmet kapott.
Megnyílt a bolt új részlege varázslények számára. Soha többé nem volt gond a pénzzel, boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Érdekes, hogy éppen a kerékpározással szokás példálózni, hogy ez az a készség, amit, ha egyszer megtanultuk, nem felejtjük el többé. Holott ha kicsit belegondolunk, annyi, de annyi minden van, amire szintén emlékszünk egész életünkben.
Csak néhány példa: nem felejtjük el az anyanyelvünket, a szavakat és fogalmakat, melyeket alkalmazunk, nem felejtünk el járni, futni (pedig azt sem gyakoroljuk minden nap), beszélni, köszönni, fogat mosni, megijedni a veszettül ugató kutyától és még hosszan sorolhatnám.
Emlékrekeszek
A hosszú távú memória két nagy részre osztható. Az egyik csoport a deklaratív vagy explicit memória, melybe a szavakkal felidézhető tiszta fogalmak kerülnek. Az explicit memória két nagy alrendszere a szemantikus memória, melybe a szavak, tények, fogalmak kerülnek, mindaz, ami könyvekből megtanulható; a másik pedig az epizódikus memória, amely az események, történések emlékképét raktározza. Az explicit memória tartalma bármilyen helyzetben tudatosan előhívható.
A másik nagy csoport az implicit memória, amelybe a szavakkal ki nem fejezhető „tudások” tartoznak. Ilyenek a gyakorlás során bevésődött készségek, ügyességek, reakciók, mozgások. Ebbe a csoportba tartozik a biciklizés, a tánc, mindenféle sport, de az is, hogy mit/kit szeretünk, mitől félünk, mi vált ki belőlünk undort, satöbbi. Az implicit memória tartalma abban a rendszerben hívható elő, amelyben a gyakorlás történt (például a biciklizés kerékpáron ülve).
Mélyen bevésve
Egészséges embernél a hosszú távú memóriában raktározott emlékek legnagyobb része nem vész el. Leginkább az epizódikus memória (pl. mit reggeliztem ma) és kellő gyakorlás híján a szemantikus memória tényekre vonatkozó tartalmai (Árpádházi királyok uralkodásának kezdete és vége) kerülhetnek ki az emlékezetből. Az implicit memóriában raktározott tudás jóval tartósabb.
Az egyes emlék- és tudástípusok raktározása az agy különböző struktúráiban történik. Amennyiben ezek sérülnek – például baleset, agyvérzés, gutaütés (stroke) vagy egyéb betegség (Alzheimer-kór) kapcsán – az érintett területhez kapcsolt emléknyomok károsodhatnak, illetve el is veszhetnek. Megtörténhet tehát – kóros körülmények között –, hogy az ember elfelejti, hogyan kell biciklizni.
Kis Szent Teréz-harang: 70 kg tömege, 50 cm átmérőjű. Felirata: "Kis Szent Teréz tiszteletére készítették Gágel Ede és neje, Tanács Aranka. Vác. 1930. május hó 25.-én. Öntötte: Szlezák László harangöntő"
Kisharang: 40 kg, kb. 40 cm átmérőjű. Felirata: "Szentolvasó Királynője könyörögj érettünk és szenvedő hazánkért. Készítették a Rózsafüzért Társulat tagjai." Szlezák László öntötte 1930-ban.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
