a vonat nem vár...

egészség – perc…

Rákellenes, bőrszépítő és szívvédő

Még mire jó a kurkuma?

A curry egyik fő alapanyaga, a kurkuma gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatású.

Az fűszerek alapanyagául többnyire növényi részek, magvak, levelek, szárak, termések és virágok szolgálnak. Ezek az ételekbe frissen, szárított formában, de akár őrleményként is keverhetőek.

A fűszerekben található íz-, illat-, és színanyagok a növényi anyagcsere termékei, melyek olykor gyógyító hatással is vannak az emberi szervezetre, mint például a kurkuma esetében - mely a curry egyik fő alkotóeleme.

A kurkuma gyógyhatásai

A gyömbérfélék - Zingiberaceae - családjába tartozó kurkuma Dél-Ázsiában őshonos, ahol már kétezer éve használják emésztést serkentő, gyulladáscsökkentő hatása miatt. A lágyszárú, illatos évelő fűszernövénynek elsősorban a gyűjtés után megfőzött és szárított gyöktörzsét hasznosítják.

Rákellenes és szívvédő

Kutatások szerint a kurkuma 75%-kal csökkenti a sejtek kémiai károsodását, antioxidáns hatása csaknem megegyezik a C- és E-vitaminéval.

A fentieken túl gátolja a test szöveteiben a gyulladáskeltő anyagok felszabadulását, mindezeknek köszönhetően segít megelőzni a daganatos betegségek, valamint a keringési rendszert érintő problémák kialakulását.

Bőrszépítő hatás

A kurkumában lévő gyulladáscsökkentő hatású kurkumin nem csupán a szervezeten belül fejtheti ki hatását, de a gyulladásos bőrbetegségek ellen is kiváló megoldást nyújthat. Választhatsz kurkumint tartalmazó arckrémet, de akár belsőleg fogyasztva is érezheted hatását.

Méregtelenít is

A fűszernövény tisztítja a májat, serkenti az epe áramlását, valamint javítja az emésztést. Ellenállóbbá teszi a májat a mérgekkel és szabadgyökökkel szemben. Épp ezért méregtelenítő kúrák esetén különösen ajánlott a fogyasztása.

Készíts kurkuma teát!

A kurkumát fogyaszthatod fűszerként - például csirkés, barna rizses receptekhez -, de kipróbálhatod tea formájában is.

Egy csapott teáskanál gyökérporhoz adj 1,5 dl forró vizet, majd hagyd állni 10-15 percig. Naponta két-három csészével fogyassz el az étkezések között.

(Horváth E)

tárlat - látogató...

KODAY LÁSZLÓ (1945- )

csak egy gondolat...

tudod furcsa szerzet az ember, mert nehezen tudja elfogadni, hogy a negatív érzésekért saját maga a felelős és nem a másik ember…

napi  fárasztó...

egyperces…

Bácsi

A novella igaz történet alapján íródott 

Csatlakoztam egy szervezethez, melynek tagjai Karácsonykor egy faházból zsíros kenyeret, teát és forralt bort osztanak adományok fejében. A befolyó pénzt az alultáplált gyerekek megsegítésére szánják. Bárkinek, aki odajött hozzánk, és megkérdezte, mennyi összeget jelent nálunk az adomány, azt feleltük, amennyit a kedves vevő gondol, nincs megszabott ár.

Az ötlet nagyon népszerűvé vált, sokan jöttek hozzánk. A legtöbben ötven és kétszáz forint között adakoztak, de néhány papírpénz is került a perselybe. Este, mikor éppen nem volt túl nagy forgalom a faház előtt, a pult mögül észrevettem, hogy egy idős bácsi közeledik felénk. Ráncos arcán sűrű, ápolatlan szakáll, vastag kabátja koszos, több helyen szakadt. Mikor odaért a pulthoz, és észrevette a zsíros kenyereket, nyelt egy nagyot, és megnyalta a száját. Látszott rajta, hogy borzasztóan éhes, alighanem több napja nem ehetett már.

– Ez mennyibe kerül? – kérdezte. Hangja gyenge volt, szinte suttogott.

Ahogy végignéztem rajta, összeszorult a szívem.

– Semmibe. Vigyen nyugodtan – feleltem.

A bácsi meghökkenve fogadta a választ, majd megrázta a fejét, és továbbra is halkan, de határozottan azt mondta:

– Nem, nem. Tessék megmondani, mennyibe kerül.

Ekkor a kollégám is odalépett mellém.

– Nem kerül semmibe – mondta ő is. – Vegyen nyugodtan, amennyit csak jólesik.

– De tudni szeretném, mennyibe kerül.

– Teát, vagy forralt bort tetszik kérni? – kérdeztem.

Ő egy hosszú pillanatig szótlanul állt, szeme ide-oda ugrált köztem, és a szíros kenyér között.

– Én… – mondta aztán. – Én inkább forralt bort.

A kollégám kitöltötte neki az italt, én pedig egy papírtányéron átnyújtottam neki egy szelet zsíros kenyeret.

– Jó étvágyat! – mondtam mosolyogva.

A bácsi ekkor vette észre a pult túlsó végén lévő perselyt.

– Gyűjtenek valakiknek? – kérdezte.

– Igen, az alultáplált gyerekeken próbálunk segíteni.

Bólintott, lerakta a pultra a poharat és a kenyeret, majd lassú léptekkel a perselyhez csoszogott. Végigtapogatta a zsebeit, az egyikből kivett egy száz forintos érmét, és bedobta a perselybe. Utána visszajött, elvette a kenyeret és a forralt bort, majd halkan annyit mondott nekünk:

– Köszönöm szépen! Isten áldja önöket!

Csak száz forintot kaptunk tőle, mégis úgy éreztem, egy vagyonnal lettünk gazdagabbak.

 (Frostler)

állásinterjún...

tudtad…?

Miért koccintunk?

Mai életünkben a koccintás az üdvözlés egyik sajátos formájának látszik, olyasvalaminek, mint kalapunk megemelése, vagy a kézfogás ismerőseinkkel találkozva. Mégis jelentősebbnek érezzük emezeknél: ünnepélyesebb, szertartásosabb, kevésbé megszokott. Ez az ünnepélyesség magában is arra utal, hogy valamikor nagyobb súlya, jelentősége volt a poharak összecsendítésének. Helyesebben: valamikor jelentett valamit az, amit ma csak szokásból, látszólag értelmetlenül csinálunk.

Néhány évszázaddal ezelőtt még nem mindenféle poharazáshoz tartozott hozzá a koccintás, csak annak egy bizonyos típusához. Arról a típusról van szó, amelyet a magyar nyelv ezzel a kifejezéssel illet: megisszuk az áldomást!

A régi időkben a koccintás minden valószínűség szerint jogi aktus, szerződésszerű megállapodások szertartása, adásvételi megegyezéseket lezáró "hivatalos" cselekvés. Ami két fél között hosszú tárgyalás vagy alkudozás után történt, arra ez az "áldomás" teszi a pontot - koccintás és szeszes ital fogyasztása kíséretében. A koccintás tehát a jogéletből szivárgott be magánéletünkbe. Ünnepélyes hangulatával, jelentőségteljességével ma is megőrzött valamit régebbi nagyobb súlyából, fontosságából. "Erre iszunk egyet" - ne felejtsük el, hogy ez a szólás rendszerint a vidám borközi beszélgetések egy-egy nyomatékosabb részénél hangzik el, ahol olyasmiről volt szó, ami különösen kiemelésre méltó.

Felvetődik azonban a kérdés: miért éppen a poharak, kupák összekoccintása vált egyes népeknél a jogélet jellemző, szertartásszerű cselekményévé? Vagy másként fogalmazva a kérdést: mit láttak a koccintásban, az ivóalkalmatosságban a régiek, aminél fogva azt jogerős megállapodásaik megpecsételésére alkalmasnak vélhették? Erre a kérdésre a természeti népek gyakorlatából kapjuk meg a feleletet, akiknek a világ minden táján az az általános vélekedése, hogy az érintésnek varázsereje van. Az érintés átsugározza életerőnket, lelkünket arra, akit megérintettünk. Így a kölcsönös érintkezés, például a kézfogás vagy csók következtében két emberi lélek kicserélődik, mintegy testvérré válik. Az érintés varázslatos erejével létrehozott lélekcsere gondolata lappang végeredményben a poharak összekoccintásának hátterében is. Mi történik tehát a jogi megállapodásokat, szerződéseket követő áldomásokon? Azok, akik a jogi aktus során mint szemben álló felek szerepelnek, poharukat összekoccintva kifejezésre juttatják, hogy egyezségük testvéri megállapodás, szerződésük meleg emberi kapcsolat eredménye, amely minden vitát, háborúskodást kizár, és megpecsételi a szerződő felek között a békét. Baráti poharazgatásainkban ennek az emléke cseng vissza. (Bélley)

keresd a hibát...

településeink…

Mosdós

Mosdós község Somogy megyében, a Kaposvári kistérségben.

Fekvése

Mosdós község a Kaposvártól 17 km-re keletre, a külső somogyi dombságlejtőjén, a 61-es közlekedési főút mellett fekszik. Határát a Kapos szeli át, rétekkel, erdőkkel, szőlőkkel tarkított táj öleli. Kitűnő buszközlekedése van. Bár közvetlenül a település mellett halad el a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal, vasútállomás csak a két szomszéd falunál, Baténál és Nagyberkinél van. A községhez tartozik Gázlópuszta, Sárkánypuszta, Jajvölgy-telep.

Története

Mosdós már az ókorban is lakott volt. Erre utal a falu határában feltárt keltatelep is.

A falu történetét a 16. század elejéről ismerjük.

Az 1550 évi adólajstrom szerint ekkor Pető János volt a birtokosa.

Az 1563 évi török kincstári adólajstromban 11, az 1573-1574 évi török defterben 17 házzal van felvéve.

Az 1660 évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltság-jegyzék szerint Csobánc várához tartozott.

Az 1700-1703 közötti években a Balogh család és Jankovics István birtoka volt.

A falu a 17. században elpusztult, az 1715 évi összeírás adatai szerint "csak egy év óta települt".

A falu az elnéptelenedése előtt a Szálláson élt, ami ma szántóföld. A visszatelepítés után, 1732-ben iskolát alapított a katolikus egyház. A Vigadó-hegyen lévő kápolnát 1779-ben építették. A falu mai templomát 1832-ben építették. Gróf Palavicini Ede 1892-ben épített itt magának kastélyt, amiben ma szanatórium működik.

Nevezetességei

Pallavicini-kastély – A skót lovagvárakat utánzó kastély építését 1892-ben fejezték be. Építtetője, Pallavicini Ede a falu földesura volt, akinek nagyobb birtokai Szeged környékén voltak, mosdósi uradalmára vadászni járt. Az őrgróf asztmás betegségben szenvedett és úgy gondolta, hogy a környék klímája könnyít a betegségén. A kastély a gróf 1932-ben bekövetkezett haláláig otthonául szolgált. A nagy értékű ingatlan, benne a 4000 kötetes könyvtárral, értékes szarvasagancs-gyűjteménnyel fia, György tulajdonába került, aki az intézmény sorsát intézőjére bízta.
Az értékes ingatlant 1936-ban megvásárolta Somogy Megye Törvényhatósága, majdan kialakítandó gyógyintézet céljára. 1939-ben lengyel katonai menekülttábor, 1944 decemberében szovjet hadikórház. 1947-ben görög menekült gyermekek otthona. A Somogy Megyei Tüdő - és Szívkórház 1949. november 16-án kezdte meg mai rendeltetésének megfelelő működését.
2002. július 1-től a Magyarországi Református Egyház kezelésébe került. A kastélyban van a székhelye a Magyar Gyermekgyógyászok Társaságának is.

Mosdósról került a Szépművészeti Múzeumba egy 16. századi spanyol festmény, Sebastiano del Piombo ún. Ubedai pietájának másolata, 1994-ben.