feltámadó szél
első hullámaival
partra fut a csend
(Marland Noonan)

 Szaki bácsi mondta...

 

 

felizgatta a vezérlés a kárpitbolhát, ezért durtnádoltam a pozitív gondolkodást, így átcsúszik a zöldkártyán…

ötlet - sarok...

Kalapács

 

Válassza meg helyesen a munkájához szükséges szerszámot. Könnyű famunkákhoz szeghúzó, vagy kis- illetve nagy szeg­verő kalapáccsal lásson hozzá; finomabb műszaki feladatokhoz fogjon a kezébe gömbfejű kalapácsot, kényes felületeken műanyag fejű vagy fakalapáccsal dolgoz­zon. A komoly ácsmunkához vagy éppen cölöpveréshez már ékelőkalapácsot, ill. pörölyt használjon.

Melyik fajtát használjam?

A közönséges kalapács diófa vagy kőris nyél­lel készül, és acélból van a feje. Gyártanak acélfejű kalapácsot üvegszál nyéllel is, sőt acélfejűt acél nyéllel - ez utóbbiak elsősor­ban szeghúzó kalapácsok. A jobb szerszá­mokon lyukacsos gumi borítja a nyelet, hogy a kalapács ne csúszkáljon a kézben, és fel­fogja a kalapáláskor keletkező rezgéseket. A diófa nyél eltörhet, ha nagy megterhelés­nek van kitéve, az üvegszálból vagy acélból készült nyeleket lehetetlen tönkretenni. Anya­gukon kívül a kalapácsok funkciójuk szerint is osztályozhatók.

Szeghúzó kalapács: a fej egyik vége kétágú, hogy a szeget közrefogja. Ha a fej megka­paszkodott a szegben, a nyelet úgy húzza meg, mint egy fogantyút.

Szegverő kalapács: könnyű szerszám, amellyel fába verhet szegeket. A fej egyik vé­ge lapos, ezzel a kis szegek beütését kezdje el. (A fej tömege 0,2-0,5 kg-ig terjed.)

Nagy szegverő kalapács: olyan, mint az elő­ző, csak a fej tömege ennél 0,5 és 1,5 kg kö­zött mozog.

Gömbfejű kalapács: a fej egyik éke le van gömbölyítve. Fémmegmunkáláshoz, karosszériaegyengetéshez és szegecsek beveréséhez használják.

Ékelőkalapács: nehéz, mintegy 2 kg-os acél­feje van. Vésőt, furatkészítő szerszámot szo­kás beütni vele. Védőkesztyű és -szemüveg használata ajánlott.

 

Műanyag fejű kalapács: gyakori, hogy a fej két vége más-más anyagból - műanyag, gu­mi, vörösréz - készül. Az egyik leghaszno­sabb fajtán a fej egyik oldalán kemény, a má­sikon puha a gumi. A fej vége gyakran lecsavarozható és ki­cserélhető aszerint, milyen munkát kell vé­gezni a szerszámmal - de az elkopott fejvé­get is ki lehet rajta cserélni. Ezzel a szer­számmal roncsolás nélkül üthetők a felületek.

Fakalapács (ácskalapács): a feje lapos, és rendszerint bükkből készítik. Elsősorban favégű vésők, ékek beütéséhez való.

Pöröly (ráverő kalapács): nagyon súlyos a feje (akár a 10 kg-ot is elérheti), és hosszú a nyele, hogy nehéz munkát is végezhessen vele. A fej vége lapos és gömbölyű is lehet. Ha kicsit akar vele ütni, a fejhez közel fogja meg a nyelet, majd a pörölyt ejtse rá a beve­rendő tárgyra. A nagy ütéshez lejjebb fogja meg a nyelet, és úgy sújtson le vele, mint egy baltával.

 

A szerszám javítása

Laza fej: régi kalapácsok nyele összezsugo­rodhat, és a fejet tartó acél vagy keményfa ékek is kilazulhatnak. A laza faéket vegye ki, és vízhatlan faragasztóval ütögesse vissza a helyére. Ha az acélból készült ék lazul ki, te­gyen kis, hegyes faszilánkokat az ék mélye­désébe, s utána ütögesse vissza az éket.

Sérült nyél: Ha a nyél elrepedt vagy súlyosan megsérült, fogja be a kalapács fejét satuba, és fúrjon lyukakat a nyélbe, hogy meglazítsa a fejet rögzítő ékek szorítását. Ha a szerszám engedi, akkor ide-oda mozgatva húzza ki a nyelet. Ha nem sikerül, akkor keskeny favésővel és fakalapáccsal vésse ki a nyelet a fej­ből.

A kalapácsfejet vigye el a szerszámboltba, és kérjen bele megfelelő méretű új nyelet. Le­het, hogy dörzspapírral a nyelet meg kell csi­szolnia ahhoz, hogy jól illeszkedjen a fej nyí­lásába. Ha a nyél akkora, hogy ékek beüté­sére már nem maradna hely, akkor fogja sa­tuba, és a felső végére fűrészeljen bemetszéseket (valamivel mélyebbeket, mint az ékek hossza). Bújtassa a nyelet a fej nyílásába, majd a nyél szabad végét jó erősen ütöges­se kemény felülethez, hogy a fej egyre lejjebb csússzon. A nyélnek a fejen túlnyúló részét fűrészelje le, végül verje be az ékeket úgy, hogy a végük egy szintben legyen az új nyél végével.(ezermester)

egészség – perc…

Nem szabad elhagyni a sót!

Mi történik, ha nem fogyasztunk elég nátriumot?

Az előző évszázad harmincas éveiben általánosan elfogadott tény volt, hogy a testnek szüksége van a nátriumra a működéshez, de senki sem végzett kutatómunkát azzal kapcsolatban, hogy mi történik, ha az étrendből eltávolítják ezt. A kilencvenes évek elején elvégezték. Ha nincs ideje elolvasni a teljes cikket, összefoglaljuk: okkal végezték el csak egyszer ez a kísérletet. Ne hagyja el a sót, soha, ha egy módja van rá!

Testünk só iránti vágyát nem kell sokat magyarázni, azt már megtapasztalhattuk, hogy izzadtságunk és könnyeink is sót tartalmaznak. Azt is tudjuk, hogy a konyhasó a nátrium miatt fontos testünknek, de azt eddig még senki sem vizsgálta, hogy mi történik akkor, hatestünk nátriumszintje drasztikusan csökken. Robert McCance, a University of Cambridge kísérleti orvostani professzora ezen témában végzett kísérleteket négy önkéntessel.
Első körben kivonta a sót szervezetükből: több napon át ültek hő lámpákkal körbevéve, izzadtságukat pedig gondosan felitatták. Étrendjükben háromszor átfőzött zöldségek szerepeltek, különlegesen elkészített kenyérfélével és szintetikus tejjel. 

Nem hangzik túl ízgazdagnak, de ez az adott helyzetben nem is volt probléma, ugyanis az önkéntesek egy idő után teljesen elvesztették étvágyukat és ízérzékelésüket is. Ha éreztek is erős ízeket, azok csak visszatetszőek voltak: elmondásuk szerint a hagymának olyan íze volt, mint az édes zsírnak, más ételekből és a cigarettából pedig nem is éreztek semmit. 

Aztán az önkéntesek annyira kimerültek, hogy enni sem tudtak. Nátriumszintjük tovább zuhant, s míg az életfunkcióik remekül működtek, vérük besötétült és besűrűsödött. A kísérlet 10 nap után ért véget: a résztvevők ezek után újra kaptak sós ételt. Meglepő és szerencsés módon ennek hatására perceken belül visszatért az ízérzékelésük, amitől még boldogabbak lettek, mint attól, hogy végre hátuk mögött tudhatják kimerültségüket. 

A nátriumhiány ennél viszont lehet komolyabb is. A hyponatremia néven is ismert állapot hatására testünk sejtjei nem képesek vízfelvételüket szabályozni, teljesen megszívják magukat és feldagadnak. Ennek hatására az említett kimerültség mellett fejfájást, hányást, zavarodottságot, ingerlékenységet, izomgyengeséget tapasztalhatunk, rosszabb esetben önkéntelen izomremegéseket, rángásokat is, valamint kómába is eshetünk.(HáziPatika.com)

 

Niccolò dell’Abbate festészete