miért is éreztem késztetést, hogy formátum írására adjam a fejem? (hiszen nem vagyok egy "írós" tipus...ezért többségében másolok...)
A válasz talán az "üzenet"-ben rejlik.
Ha az én formátumomból csak néhányan képesek erőt meríteni, inspirációt nyerni új kreatív ötletekhez, vagy szimplán kicsit is jobban érezni magukat a bőrükben, esetleg mosoly fakad az arcokra, akkor már elértem célom :).
Nemrégiben olvastam Osho mondatait: "Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv..."
Nos, formátumommal kinyitom életem és érzelmeim kis könyvét...hmhmhm...,hogy jó ötlet volt e ,az majd elválik...
A krumplisaláta-faló ló, aki nevével ellentétben nem egy faló volt, csendesen állt a sztyeppe közepén. Zsenge csikó kora óta, mikor először vette észre a vándorló krumplisaláta-karavánt, nem evett füvet. Juszt sem legelt, ragadozó lett. Állt a sztyeppe közepén, köves, sziklás, borókafenyős helyen, és várt.
Sokszor megfordult a fejében a visszavegetarianizálódás gondolata, de mikor egy tevekaraván arra vetődött, úgy gondolta, igen rizikós lenne a dolog. Eszében sem volt úgy kinézni, mint egy teve, hiszen azok száraz füvet rágtak, s lám, hogy néznek ki. Kicsit meg is hökkent, elbizonytalanodott. Tényleg a sztyeppében van ő, ahogy a mamája mondta? Vagy a prérin? Miután a prérin sem kóborolnak tevék, felmerült benne, hogy talán cirkuszi tevék lehettek. Elaludt. Álmában krumplisalátás tálak vándoroltak mellette. Felriadt, de egyiket sem tudta zsákmányul ejteni. A krumplisaláta-faló ló ekkor radikális döntést hozott: megkóstolja a borokat. Pedig sem a bort, sem a rókát nem szerette. Szénához nem szokott nyelvét és száját szerteszét törte a pocsék növényi kaja. Aludt. Álmában rohangászott körbe-körbe a krumplisaláta-faló ló, de csak egyhelyben, hiszen évek óta mozdulni sem tudott a túlsúlytól. Koleszterintől gazdag, tojásos, majonézes tápja fölhizlalta. Tudatában volt annak, hogy veszélyben van, ám egy pillanatig sem vetette fel magában a fűevés kérdését. Akkor jött a várva várt vándorsereg. Az utolsót zsákmányul ejtette, kifalta a krumplisalátát belőle. A tál oldalához kapott és menten kimúlt. A krumplisaláta-faló ló még nem tervezett családot, bár néha meglátogatta a barátja. Volt is neki stikában egy csikaja, amit még bébi korában menhelyre adott. Utálta is őt. Már nagykorúsítása után a krumplisaláta-faló ló csikaja meglátogatta a mamát és rádöbbent annak bölcsességére, innentől kezdve ő sem evett mást, mint krumplisalátát. Ez a krumplisaláta-faló lovak nemzedékének hites története. A krumplisaláta-faló lovat álltában érte a halál. Most is ott áll a sztyeppe közepén, mert konzerválta a krumplisaláta. A krumplisalátás tálak szabad nemzedéke zavartalanul vonult volna ezután a sztyeppén, de akkora már kialakult az új generációs krumplisaláta-faló lovak serege. (BP)
Mi a különbség az izlandi Eyjafjalla jelenlegi és az Etna 2002-es kitörése között ?
Az izlandi Eyjafjallajökull-vulkán fokozott tevékenységéről március közepétől jelentek meg a hírek a sajtóban, korlátozták a légiforgalmat, majd egy időre fel is függesztették, hatalmas káoszt okozva ezzel az emberek életében, a gazdaságban. Bár a hamufelhő nagy része mára már szétoszlott a levegőben, azonban az Eyjafjallajökull szomszédságában létezik egy sokkal nagyobb és potenciálisan veszélyesebb tűzhányó: a Katla, amely a feljegyzések szerint a múltban mindig kitört amikor az Eyjafjallajökull is.
Eyjafjallajökull 2010.
Az, hogy egy vulkánkitörés mekkora hamu- és porkibocsátással jár, sok mindentől függ. A legtöbb törmelék (hamu) az úgynevezett pliniusi (a név a Vezúv Pompejit is elpusztító kitörésének történetírója alapján) kitörésekkel kerül a levegőbe, amikor egy vulkán teljes tetőszintje kirobban. Ilyen volt a kérdésben említett Mt. St. Helens esete is. Ezeknek a tűzhányóknak sűrűbb, viszkózusabb a magmájuk, amelyek sok illékony anyagot tartalmaznak.
Etna 2002.
Az Etna és az izlandi vulkánok magmája ellenben javarészt bazaltból áll, amely hígabb és könnyen folyik. Az Eyjafjalla kitörésének kezdeti szakaszában szintén bazaltos kitörést és lávafolyást produkált, később azonban magmája átalakult és viszkózusabbá vált (andezit). Izland esetében további lényeges elem a vulkánokat borító gleccserek és jégtakaró (az Eyjafjalljökull nevében pl. csak a név eleje a hely, a „jökull" jelenti a jeget, gleccsert, tehát a cikkek többsége valójában a hegy helyett az azt borító jég nevét említi). Kitöréskor ez robbanásszerűen olvad, és ezek a robbanások (is) sok törmeléket juttatnak a légkörbe.
Mt. St. Helens 1980.
Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, erősen valószínű, hogy Eyjafjalla hamukibocsátása csekélyebb a Mt. St. Helens kitöréséhez képest. Hogy miért zárták le az európai légteret most, miközben Amerikában akkor csak 300 kilométernyit? A válasz talán abban rejlik, hogy akármekkora lezárás jobb, mint akárcsak egyetlen repülőgép és utasainak elvesztése. A szelek pedig csaknem egész Európa szerte széthordták a hamut az atmoszférában.
Békés város Magyarország délkeleti, a Dél-alföldi régió keleti, Békés megye középső részén fekszik, földrajzi koordinátái: É. sz. 46.777° és K. h. 21.125°. Békéscsabától északra 10, Debrecentől és Szegedtől egyaránt 120, a román határtól (Méhkerék) mintegy 25 kilométerre található. A békéscsabai nagyvárosi település-együttes külső övéhez tartozik, közeli szomszédjai északon Bélmegyer, keleten Tarhos és Doboz, délen Gerla (1984 óta Békéscsaba városrésze) és Békéscsaba, nyugaton Murony és Mezőberény. Természetes határa a Kettős-Körös folyó, amely a város keleti irányú terjeszkedését korlátozza, jelentősebb vize még a régi Fehér-Körös medrének egy részén, a város közepén folyó Élővíz-csatorna. Békés központja a 3407-es számú Békési kistérségnek, melynek tagjai: Bélmegyer, Csárdaszállás, Doboz, Kamut, Köröstarcsa, Mezőberény, Murony és Tarhos. Belterülete 127,23 km2, (12723 ha). Környéke teljesen sík, a természetes szintkülönbség 1-2 méter. Átlagos tengerszint feletti magassága 85-90 méter.
Nevének eredete
Első ispánjáról Békésről kapta a nevét a vár, a város és a megye is.
Története
A régészeti kutatások szerint a település mai területe lakott volt már az i. e. 5.-4. évezredben (Körös-kultúra). Időszámításunk kezdetéig állattenyésztő és földművelő népcsoportok váltakozva lakták (illírek, kelták[kelta]), majd az i. sz. I. évezredben állattenyésztő lovas nomádok követték egymást (szkíták[szkíta], gepidák[gepida], avarok, jazigok, vandálok, gótok, hunok). A honfoglalás óta bizonyítottan háromszor pusztult el, 1711 óta folyamatosan lakott.
Békés város nevének eredete a honfoglalás korába nyúlik vissza, ekkor a területet szétszórt avar és bolgár telepesek népesítették be, akik felett a balkániBolgár Birodalomispánjai gyakoroltak fennhatóságot. A magyarokÁrpád vezetése alatt győzték le őket, majd Ond törzsének Barsa és Csolt (vagy Vatha) nemzetsége szállta meg a vidéket. Az Árpád-házi királyok idején Békés az egyházi és világi igazgatás, s egyúttal a gazdasági, kulturális élet területi központja volt. Több kisebb település állt mai területén, amelyek többsége nem volt hosszú életű, néhány azonban önálló településként vagy településrészként fennmaradt: Bélmegyer, Csatár, Dánfok, Hidas, Kiskamut, Nagykamut és Murony. Határrészként, puszták nevei megőrizték az egykori falvakat: Csapegyház, Csapcsalja, Csarna, Détér, Gyúr, Mezőszentmiklós és Verebes.
A település, mint megyeszékhely szépen fejlődött, virágzott. Okleveles említése 1220-ban fordul elő, ahol „Bekues” néven írnak róla. Az 1241-es tatárjárás súlyos válságot okozott, a lakosság elmenekült, Békés elnéptelenedett. A tatár pusztítást követően lakói 1295-ben tértek vissza, hanyatlása is ekkor kezdődött, mivel várát nem állították helyre, de még, mint megyei székhelyet említik. Luxemburgi Zsigmond király 1403-ban Maróthy János macsói bánnak adományozta, 1404-ben vásárjogot kapott, következő évben pedig már városnak említik. A gyulai várat is Maróthy János építtette 1403-1405 között, mely egyúttal az uradalom központja lett; Békés ezzel elvesztette addigi centrális szerepét, a gyulai uradalom fennhatósága alá került.
1566-ban Gyula elfoglalása után Békést is megszállták a törökök, az itt tartózkodó őrség folyamatosan pusztította a környéket, de a település fennmaradt, török földesura maga a szultán volt. A törökök „palánk”-nak nevezett erősséget építettek. Az 1590-1591-i zsoldlajstromból kiderül, hogy az itt állomásozó török katonaság 238 főnyi volt. A 15 éves háború (1591-1606) megrendítette a török uralmat, így Gyula parancsnoka, - Cserkesz Omer - hogy minden erejét Gyula védelmére koncentrálhassa, 1595 októberében felégettette a békési palánkot, melynek során szinte elnéptelenedett a település. A török uralom alatti pusztítás visszavetette a magyar városiasodást, a települések lakosságát csaknem teljesen elpusztította, azzal együtt a településeket is.
A megmaradt népesség jóformán nomád életet élt. A 17. sz. második felében elkezdődött a török kiűzése az országból, Békés számára újra nehéz idők következtek, hiszen hol a török, hol a Gyulát több éven át fenyegető császári hadak rabolták ki.
1698-ban Lindner kamarai tiszttartó helyszíni szemléje 10 lakóról számol be. Rákóczi 1703. november 28.-án a lakosságot a könnyebb védhetőség érdekében Karcagra költözteti, egészen 1707-ig, majd innen Sarkadra telepíti őket. Otthonaikba csak 1711-ben a szatmári békét[szatmári béke] követően költözhettek vissza, innentől számítjuk a mai város alapítását.
A gyors fejlődésnek indult településnek a belső vándorlás nem volt elegendő ahhoz, hogy lakosságának létszáma jelentősen növekedjen, 1715-ben még csak 535 fő volt. A vármegyét szolgálataiért az udvartól megkapó Harruckern János György 1720-ban, hogy birtokait jövedelmezővé tehesse, s ehhez a termelőmunkát beindíthassa, telepítésbe fogott. Az első telepesek az Alföld északi megyéiből (Nyírség és Bihar) jöttek és a sok szabad földnek, valamint a nagy természetes népszaporulatnak köszönhetően a falu lakossága növekedésnek indult. A népességnövekedésnek több összetevője volt, a növekedést elsősorban a természetes szaporulat adta, kisebb részben a helyi lakosság visszatelepedése és más nemzetiségűek betelepítése, bevándorlása. A szomszédos településeken nagy számban telepedtek le szlovákok (Békéscsaba), németek (Mezőberény, Gyula), Békésre ez nem volt jellemző. A magyar lakosság mellett csak kis számban, leginkább házasodás révén kerültek ide más nemzetiségűek. Ez azonban csak mennyiségi gyarapodást hozott, nem eredményezett strukturális változást. A lakosság eleinte elsősorban állattenyésztéssel foglalkozott, ami azzal magyarázható, hogy a terület újra művelés alá vétele, a növénytermesztés jóval több befektetést követelt volna meg.
A XVIII-XIX. század gazdálkodására jellemző a rétgazdálkodás, az extenzív állattartás és a halászat. Harruckern Ferenc 1775-ben bekövetkezett halálát követően örökösödés révén Békés és környéke 1798-ban a Wenckheim grófok kezébe került.
Népességének növekedése folyamatos, egészen az 1780-as évekig, amikor rövid, 10 éves stagnálás következett be. Ez annak tudható be, hogy a hirtelen növekedés meghaladta a település népességeltartó képességét, melynek hatására a településen feszültségek keletkeztek, a korszak demográfiai folyamataival ellentétben Békés már ekkor népesség kibocsátó, például 1786-ban főképp Békésről kivándoroltakkal telepítik be a bánsági Magyarittabét[Magyarittabe] (Novi Itebej). Az 1848-as forradalmat követően a település rendezett tanácsú város lett.
1858-ban megépült a Budapest-Arad vasúti fővonal, amely a várost nem érintette, így az országban jellemző ipari fejlődés elkerülte, forgalmi árnyékba került. Ez odáig vezetett, hogy 1872-ben Békés elvesztette városi rangját, nagyközséggé vált. Lakossága elsősorban mezőgazdaságból élt, kiterjedt tanyavilág épült a település határában.
A következő évtizedek visszalépést hoztak a község életében, amin az sem segített, hogy 1883-ban elkészült a muronyi vasúti szárnyvonal, majd 1902-ben a Békéscsaba-Vésztő keskenyvágányú vasút is. A megye másik három települése (Gyula, Békéscsaba, Orosháza) mellett mind gazdasági jelentőségben, mind pedig népességszámában lemaradt. A foglalkozási viszonyokban az agrárjelleg dominált.
A XX. század elején megindult a polgárosodás, bizonyítéka, hogy több új, meghatározó épületekkel gyarapodott a település, 1903-ban megépült a gimnázium, 1904-ben a mai városháza. Ennek a viszonylagos fejlődésnek az I. világháború vetett véget. A tanácshatalom Békést városi rangra emelte, amit azonban a Tanácsköztársaság leverése után elveszített. A világháború vége felé a román megszállás nehézségeit kellett elviselnie. 1939-ben az ország legnagyobb községe volt.
A II. világháború után négy új község alakult Békés határában: Bélmegyer (1946), Murony (1950), Kamut (1950) és Tarhos (1954). Ekkor a nagyközség lakossága 21 ezer fő alá csökkent. 1969-ben a nagyközségi címet, majd 1973. április 15-én a városi címet is visszakapta. A városi jogállás megszerzését követően iparosítási kísérletek történtek, hogy a település minél több lakosnak megélhetést tudjon nyújtani, de ezek a kezdeményezések a rendszerváltás idején többnyire életképtelennek bizonyultak. Az 1980-ban bekövetkezett jobboldali Kettős-Körös gátszakadás után a keleti határában kiépült tanyavilága, valamint Rosszerdő néven ismert külterületi része - jellemzően vályog építésű házainak köszönhetően - teljesen megsemmisült.
Az elmúlt évtizedben valódi városi arculatot nyert, de alapvetően megőrizte kisvárosi hangulatát, amelyet a valódi iparosodás elmaradásának köszönhet.
Gazdaság
A település kedvező talajadottságainak köszönhetően évszázadokig a mezőgazdaság alapozta meg gazdaságát, jelentős szerepe volt az iparági jellegének és ez által a foglalkoztatási szerkezetének alakulásában is.
A rendszerváltást követően a keleti piacok egy részének elvesztése mellett a termelőszövetkezeti rendszer meggyengítése és felszámolása súlyosbította a helyzetet, a piacgazdaság teret nyert. A ’90-es évek elején több, korábbi nagyhírű üzemében megszűnt a termelés (szeszgyár, malom, cukorüzem). Nagy hagyományokkal rendelkező könnyűipara is fokozatosan leépült (kosárfonás, textilipar), ezután megnőtt az egyéni és a kisvállalkozók száma, amelyek nagy része a szolgáltatásban, azon belül a kereskedelemben tevékenykedik. A helyi vállalkozók a népszerű tevékenységformák (élelmiszer-, ruha-, cipő-, és mobiltelefon-kereskedelem) mellett őrzik a régi mesterségeket (kosárfonás, népművészet, keramikus, festészet), de megjelentek a biotermékek előállításában és kereskedésében érdekeltek is.
A termelőüzemek döntő többsége csődbe ment, vagy csökkentett kapacitással dolgozott tovább, a korábban meghatározó mezőgazdasági gépgyártás is háttérbe szorult. Építőipara jelentőségét vesztette, a téglagyár 2005-ös bezárását követően megszűnt a termelés. Természeti erőforrások közül a termálvíz hasznosítása van napirenden, amely az idegenforgalmi fejlesztési tervek középpontjában áll. 2009 novemberében átadásra kerül az uszoda.
Legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat. A regisztrált munkanélküliek száma 1738 fő, az aktív korúak 14,78 %-a.
Látnivalók
Református Templom
Műemléki református templom. A copfstílusú épület mai formáját 1905-ben kapta. Az 1732-ben épült kisméretű téglatemplom állandó bővítése, alakítása eredményezte a mai külsőt. Orgonája az ország 2. legnagyobb református templomban lévő orgonája.
Római Katolikus Templom
1795-ben barokk stílusban épült római katolikus templom. A szentély oldalán függő hatalmas festmény Jantyik Mátyás, békési születésű festőművész utolsó alkotása, és többek között Orlai Petrics Soma egyik képe is látható.
Ortodox Templom (a Sparral szemben)
Görög és örmény hívők számára épült ortodox Szent Miklós ortodox templom. Szép arányú épület, belsejében öttengelyes ikonosztáz épült. A képek elsőrangú mesterek művei, keretezésük a copfstílus naturális levél-virág koszorújából készült.
Egykori Zsinagóga – ma közösségi ház
Baptista Imaház
Pünkösdi Imaház
Múzeumok
Jantyik Mátyás Múzeum (Széchenyi tér 6.) 18. század végi barokk épület, volt gazdatiszti lakás.
Békési Galéria (Széchenyi tér 4.) Bér-ház 1885.
1885-ben épült a Magyar Királyi Szálloda - ismertebb nevén a Bérház - amelyben a Városi Könyvtár és Galéria kapott helyet. Falán emléktábla hirdeti, hogy a II. világháborút követően 1949-ben, az épületben nyílt meg a vidék első művelődési otthona.
Békési Ház (Tájház - Durkó u. 9.) Parasztház 1866
Durkó utca városképi jelentőségű utcaképe. A 8. sz. alatti gazdaház adott helyet a tájháznak, amelyben a parasztgazdaság összegyűjtött emlékeit, tárgyi kultúráját jellemző berendezési tárgyait, eszközeit láthatjuk.
Iskolamesteri lakás (Petőfi S. u. 41.)
Mini Vasúttörténeti Park (Gőzmalom sor 12.)
A 377,269 pályaszámú gőzmozdony volt a Pálinkafőzde gőzszolgáltatója a 90-es években. A mozdony, két kocsi, egy takaros megállóhely alkotja a parkot.
Természeti látnivalók
Békés város jellegzetessége a rendkívüli méretű külső kertövezet, amely a lakóterülettel közvetlenül határos, és mintegy 3000 békési család háztartásának fontos bázisa. Főleg szilva- alma-, meggy-, cseresznye- és diófák, konyhakerti növények lelhetők fel.
Az utóbbi 200 évben tucatnál többször fordult elő a térségben földrengés. Közülük a legjelentősebb pusztítást az 1978-as, a Richter-skála szerinti 4.5-ös erősségű rengés okozta, melynek epicentruma Békés volt.
A különböző földtani kőzettípusok igen változatosak: lősz, homok, agyag, iszap és kavics váltogatják egymást.
A település legfontosabb folyóvize napjainkban a Kettős-Körös, amely az 1855-57 közötti folyószabályozást megelőzően Békés területén, ma Doboz-Szanazugnál összefolyó Fekete- és Fehér-Körösökből keletkezett.
A folyó vízszintjét az 1968-ban átadott békési duzzasztóval szabályozzák.
Figyelemre méltóak a rétegvizek, mint ivóvíz források, nagyobb mélységben pedig gyógyhatású melegvizet is tártak fel a településen, amelyre gyógyfürdőt építettek
Érdekesség
Ahogy a többi szomszédos városnak Békésnek is volt egy gúnyneve. Ez a Madzagfalva. Ennek a népi mondák, hagyományok a gyökerei (például: minden békésinek mindig van a zsebében madzag, a várost egyszer körbe kerítették madzaggal hogy azokhoz ne jusson el a harangszó akik nem járultak hozzá a harangtorony megépítéséhez). A tájegység tájszólás az í-zés, különsen az é-k helyén (ennek értelmében: "Bíkís").
A gyógyvíze a Hévízivel egyenértékű.
1892-ben Békésen megalakult sportkör, a Békési Torna Egylet (az egyesület napjainkban is működik), az egyik legrégebb vidéki sportklub hazánkban. 1896-ban itt volt Magyarországon az első vidéki filmbemutató. 1949-ben itt alakult az ország első művelődési otthona. A II. világháború után, 1949. május 12-én Békésen nyitották meg az első szabadpolcos könyvtárat.
Ma az Alföldi medence egyik legmélyebb része. Napjainkban ennek a medenceség következménye az időnként kipattanó földrengések, írásos feljegyzések szerint az utóbbi 200 évben tucatnál többször fordult elő a térségben ez a természeti jelenség. Közülük a legjelentősebb pusztítást az 1978-as, a Richter-skála szerinti 4.5-ös erősségű rengés okozta, melynek epicentruma Békés volt.
Békésen adták először (mindössze egy évvel a "legnagyobb magyar" halálát követően, 1861-ben) közterületnek Gróf Széchenyi István nevét.
A regény nyitó jelenete szokványos gyermektörténetet ígér: tengerparti nyaralóhelyétől búcsúzik a nyolc és fél éves Petya, egy odesszai tanárember fiacskája, mert - bármi fájó - vége a vakációnak, haza kell mennie. Katajev ezt az első, elégikus idillt is, a könyv sok más helyén is a gyermeki kisvilágot mély empátiával, ragyogó beleérzéssel eleveníti meg. A regény figurái akkor is felejthetetlenek lehetnének, ha valóban csak a gyermeki mindennapjaikat örökítené meg az író. Ennél azonban jóval többet tesz. 1905-ben játszódik a mű, az orosz forradalom idején. Katajev Petyával veteti észre, az ő szemével láttatja az eseményeket. De nemcsak fordulatos, egyre kalandosabb eseményekről olvashatunk a regényben, hanem egyúttal remek tablót is kapunk a városról, Odesszáról, a korabeli mindennapokról, a cári Oroszországról. A klasszikus ifjúsági regény nemzedékek kedves, kedvelt olvasmánya volt. Ma éppúgy érdemes ajánlani, mint korábban.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
