“Az ufológiában az eltérítés egy olyan eseményt jelöl, amikor távoli csillagokból érkezett földönkívüli lények embereket ragadnak el ágyukból, autójukból vagy egyéb helyekről, hogy aztán az űrhajóik fedélzetén megvizsgálják őket, és nem éppen humánus eszközökkel orvosi beavatkozásokat végezzenek rajtuk. Az eltérítések okairól, céljairól, illetve a végrehajtóik kilétéről szinte azóta folyik a vita, hogy az eltérítések megkezdődtek a hatvanas évek elején. Nemrégiben egy új elmélet látott napvilágot, miszerint az eltérítéseknek vajmi kevés köze van idegen lényekhez.”

 

 

Rácz János heves szívdobogással, szorongva ébredt. Megint visszatérő álma gyötörte, utazást nyert a semmibe. Hiába húzódozott, egy a kiadó marketingazgatójára emlékeztető szakállas alak a díjkiosztón torkaszakadtából üvöltött vele: “a nyereményt át kell venni!”.

Máskor álmából felriadva úgy érezte, csupán néhány pillanat van hátra az életéből, olykor pedig saját jelentéktelensége hasított szinte fájdalmasan a tudatába. Az első kávéval aztán többnyire sikerült elhessenteni a zavaró gondolatokat.

Most viszont a kissé görbe hátú lektor szorongása görcsössé fokozódott. Szokása szerint ébredés után azonnal bekapcsolta a tévét, hogy még félig kábán végighallgassa a reggeli híreket. Ám aznap már az első mondatok elűzték az álmosságot a szeméből. A kopaszodó férfi ijedten hőkölt fel az ágyában, hiszen az elhangzottakból semmit sem értett, holott a jólismert műsorvezető olvasta be a híreket. Bár az egyes szavak értelmét külön-külön képes volt felfogni, mégis a belőlük összerakott mondatok jelentés nélkül hullottak darabjaikra az agyában.

Rácz János hiába váltogatta rémülten a csatornákat, még az autóreklámokat sem tudta követni, a lakáshitel-konstrukcióban pedig már az első törlesztőrészletnél elveszítette a fonalat. Kikapcsolta a televíziót, mosdatlanul magára kapott valamit, és lerohant a szemközti kisboltba.

A barnára sült új tulajdonosnő hiába fogadta mosolyogva vevőihez igazított dekoltázsában, a lektor teljesen bepánikolt amikor rájött, az újságcímek épp olyan idegenül hatnak, mint a tulaj tejfehéren csillogó köszönése.

Rácz János nem értette, miként változhatott meg ennyire  a világ egyetlen éjszaka alatt. Remegő lábbal lépett ki az üzletből, a jelenség okát kutatva. Pillantása zavartan cikázott a lejtős utcán, és még idejében sikerült elkerülni a találkozást egy Floridában megrendezett MLM tanfolyamról nemrégiben visszatért környékbeli ismerősével.

“Offshore adóoptimalizálás a megoldás a globális kihívások korában”, viszhangzott a lektor tudatában egy újabb értelem nélküli mondat. Megpróbálta maga elé képzelni az adóparadicsomot, ám ehelyett egészen más képek vetültek a tudatába. Sötétzölden fluoreszkáló, félgömb alakú helyiségben ült egy a fejére erősített, hajszárító búrára emlékeztető eszköz alatt. A Sikerstratégia hét lépésben című kiadványt olvasta fel, miközben egy valótlanul hosszú, szalagszerű kéz bátorítólag szorongatta a vállát. “Elfelejtesz mindent” csendült újra a fülébe a géphang.

A zaklatott lektor céltalanul járkált fel-alá a környező utcákban, míg végül elhatározta, hazaindul. A gyalogátkelőnél a zöldre várva, a kellemetlenül szúrós szélben borzongva húzta össze magán sebtében felkapott, vékony kabátját. A görnyedt testtartású férfi ujjába belevágott a nejlon bevásárlószatyor.

Már lelépett a járdáról, amikor majdnem elsodorta a fékezés nélkül elsuhanó fekete egyterű. Az ENYEM-1 rendszámú limuzin vezetője füléhez emelte telefonját. Rácz János a távolodó autót figyelte, s egyszerre úgy érezte, helyrezökken a világ.

(Beszélő, 2012 június)