ez nem " Játék a szavakkal"...!

egészség – perc…

A napozás csökkenti a vérnyomást

A napozás csökkenti a vérnyomást, ám nem csak melegítő hatása, hanem ultraibolya sugárzása révén is, mit több, ez utóbbi tartósabban alacsonyabban tartja az értékeket.

Az Edinburghi Egyetem kutatói húsz percen át ultraibolya-sugárzású, közkeletűbben UV-lámpáknak tettek ki 24 önkéntest. Méréseik szerint az alanyok vérnyomása a lámpázás hatására csökkent, és csak egy óra múlva emelkedett vissza a lámpázás előtti szintre.

A kutatók ezek után a lámpák puszta hőhatásának tették ki az alanyokat, azaz ultraibolya-sugárzás nem érte őket, csak melegebben voltak. Vérnyomásuk ekkor is csökkent, ám gyorsan visszaemelkedett a korábbi szintre.
Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a bőrsejtek, amelyeket ultraibolya-sugárzás ér, salétrom-oxidot szabadítanak fel, ez a vegyület pedig közismerten ellazítja az ereket.
Nina Goad a Brit Bőrgyógyászok Szövetségének részéről felhívta a figyelmet arra, hogy az ultraibolya-sugárzás a bőrrák fő okozója is, és hogy a napozás vérnyomásra gyakorolt jótékony hatásának vizsgálata még csupán gyerekcipőben jár.

"A napozás egészségügyi előnyei lehetségesek, az viszont biztos, hogy összefüggés van az UV-sugárzás és a bőrrák között" - idézte Goadot a The Daily Telegraph című brit lap.

(Figyelő online)

tárlat - látogató...

Koday László (1945- )

napimádók

csak egy gondolat…

tudod furcsa szerzet az ember, mert a legfontosabb dolgokat mondja el a legnehezebben, mert ha ezekről beszél, nevetségesnek érzi magát, mert amíg gondolkodik rajta addig nagynak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válhatnak…de lehet, hogy többről van szó, mert amennyiben mégis megpróbál beszélni róla, a másiktól csak furcsálló tekintetet kap cserébe, s egyáltalán nem érti miért is olyan fontos ez, s  ez a legrosszabb, mert a titok azért marad titok, mert nincs aki meghallgassa…

ehhez mit lehet hozzáfűzni...?

egy mosolyt megér...

 

Angliában egy utazó bekopog a "György és a Sárkány" nevű fogadóba.
Egy mogorva nő nyit ajtót:
- Kaphatnék egy kis élelmet és szállást?
- Nem! - mondja a nő és bevágja az ajtót.
Az utazó nem adja fel és újra bekopog. Megint a nő nyit ajtót, egyből mondja neki az utazó:
- Nem beszélhetnék inkább Györggyel?

nem lesz ez egy kicsit sok...?

egyperces…

Most elhatároztam, belecsapok a lecsóba, meggazdagodom. Szakácskönyvet fogok írni. Megáll az agyad, olyan címet adtam neki. „Megszorított marhák, átvert tojással.” Beavatlak, mint mosónő a vászongatyát az egyik receptembe. 
Végy tizenöt deka csirkefarhátat és tedd egy két decis lábosba. Szedjél rőzsét, rakd fel a gáztűzhelyre és gyújtsd meg. Amikor kis híján a konyha is ég forrald fel a vizet. A pompás husit apróbb darabokra cincáljuk, hogy jusson vacsorára és holnap ebédre is. Tegyünk bele ezt, azt. Például sót. A sós vízben főtt csirkehulladék királyi csemege. Adjunk hozzá Tavak Gyümölcseit, vízililiomot, sást, és a jobb emészthetőség kedvéért egy kis nádat. Az egészet ízesíthetjük vereshagymával. Ez mindenkinek van otthon a tarisznyában. Hozzáadásával aztán úgy megbolondítottuk, hogy aki beflamózza lenyalja mind a tíz ujját. 
Ezzel megspórolhatjuk a szappant és a meleg vizet.
Nézzünk körül a kukatárolóban. Ha találunk alig használt cirokseprűt, pörköljük meg. Darálás után már főzhetjük is a kitűnő aromájú cirok kávét. Cukor nem kell bele. Nézegessük hozzá az unoka fényképét, olyan édes.
A kávé után biztosan megnyaljuk a szánkat. Általa újabb értékes morzsákhoz jutunk. 
Eljött a pillanat, hogy arcunkba benyomjunk egy kis sütit. Hozzávalók: Vegyünk egy olcsó, Bevásárlóközpont kenyeret. Ez garantáltan a harmadik napon megpimpósodik. A kissé vizes, nyúlós közepét gyúrjuk át, sodrófával nyújtsuk ki. Képezzünk belőle kis téglalapokat. Rutinosabb szakácsok paralelepipedont. Tegyük a közepébe a héját. Hajtogassuk batyu formájúra és az üszkös lakás parazsán süssük ropogósra. 
Ha hetek múltán megszárad, akkor sem kell kidobni.
Megeszi a penész.
(Erzsi)

hát ez nem az az aranyhal a meséből...

tudtad…

Mióta használnak ceruzát írásra?

Az ókorban és a korai középkorban a pergamenlapok megvonalazására kerek ólomlapocskákat használtak fel. A mai ceruza elődje csak a 12. század során tűnt fel, ez az ún. Silberstift volt, vagyis ón és ólom keverékéből öntött rudacska...

Az első, igazi ceruzák, pontosabban szólva, grafitból hasított írórudacskák 1500 körül születtek, Angliában. Néhány évvel később mozgatható fahüvelybe szorították a grafitot. Természetes ezek után, hogy az első ceruzagyár is Angliában működött. A Cumberlandi hegységben levő államilag művelt Borrowdale-i grafitbánya 1565 óta állított elő ceruzákat. Ezt csak mint készárut szállíthatták külföldre, a nyers grafit exportja tilos volt! Az európai grafitlelőhelyek kezdtek azonban kimerülni. Csak a 19. század során tártak fel újabb bányákat Szibériában és Ceylonban. Szükséges volt, hogy a megmaradt készletekkel takarékoskodjanak. A tiszta grafitot a különféle sajtolt grafitkeverékek kezdték felváltani. A modern ceruzagyártást egy Conté nevű mechanikus indította meg Párizsban, 1790-ben, vele egy időben pedig a bécsi Hardtmuth kezdte a különböző keménységi fokozatú ceruzák előállítását... Minél több agyagot kevertek a grafitbélbe, annál keményebb ceruzát nyertek.( Bélley)