tárlat - látogató...

ludwig deutsch (1855-1935) festészete

csak egy gondolat…

tudod furcsa szerzet az ember, mert van mikor élete során egy másik ember nagyon fontossá válik számára, pedig első látásra egyáltalán nem volt szimpatikus neki…

kutya jó hely...

egyperces...

ELSŐ MESE
egy tükörről és cserepeiről

Hallgassátok csak! Már kezdjük is a mesét. Mire a végére érünk, többet tudunk majd, mint most, az elején. Volt egyszer egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt; maga az ördög. Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt sikerült csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé vált a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig erősen felnagyítva és kidomborítva verte vissza. A legszebb zöldellő tájakat főtt spenótnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes arcúaknak ábrázolta, vagy úgy, mintha tótágast állnának; az arcok úgy eltorzultak, hogy senki rájuk nem ismerhetett; akinek egy szeplőcske aranylott az arcán, az bizonyosan ragyás képűnek látta magát a tükörben. - Ugyan tréfás holmi! - dörzsölte a kezét az ördög. Ha istenes, jámbor gondolatokba merült ember tekintett a tükörbe, vigyorgó, torz pofának mutatta a tükör - örülhetett a gonosz ördög! Bűvészinasai - mert bűvésziskolája is volt az ördögnek! - csodát emlegettek, azt mondták, végre híven megláthatja mindenki, milyenek az emberek. Elvitték a tükröt a világ minden tájára, s végül már nem volt ország, nem volt ember, akinek torzképét vissza ne verte volna a gonosz tükör. Akkor az égbe akartak felrepülni a tükörrel. Hanem egyszer csak kicsúszott a kezükből, s lezuhant a földre, ahol millió meg billió cserépre törött szét. Ebből pedig még az eddiginél is nagyobb baj kerekedett. Mert a tükör némelyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcsénél; ezek a parányi szilánkok szétrepültek az egész világon, s akinek ilyen kis szilánk a szemébe került, az mindennek a fonákját látta, mert a tükör minden csepp darabjának ugyanolyan gonosz ereje volt, mint az egész tükörnek. Másoknak a szívébe fúródott egy kis tükörcserép, s az volt a legrettenetesebb, mert a szív jéggé fagyott tőle. Voltak akkora tükördarabok is, hogy ablakrámába illeszthették, de ebből az ablakból nem volt tanácsos az arra haladó barátokat nézni; némelyik darabból szemüveget készítettek, s ugyancsak nehéz volt az ilyen szemüvegen keresztül helyesen és igazságosan ítélni meg a dolgokat. Az ördög úgy nevetett, hogy a hasa rengett belé, csiklandozta a pompás ötlet. A levegőben még szállingóztak a széttört tükör porszemnyi szilánkjai. 
(Hans Christian Andersen meséje)

a vízen-futás művészete...

tudtad...?

egy kedves húsvéti emlék...

településeink…

Hegyhátsál 

Hegyhátsál (németül Schaal) község Vas megyében, a Körmendi kistérségben.

Fekvése 

Körmendtől 7 km-re délkeletre, a 76-os főút mellett fekszik.

Története 

A római uralom alatt virágzó élet volt itt, s a honfoglalás első idejében a magyarok még nem szállták meg. Lakói mind nemesek voltak, Hegyhátsál az egyik legősibb nemesi község. A néphagyomány szerint először egy Sal nevű ember települt le a Májsí-lápon lévő forráshoz. Ez jelenleg a Kocsma-tó elnevezésű hely környékét jelenti. A középkor óta kisnemesek által lakott község nevének első okleveles említéseit a 14. század óta ismerjük. A települést egy1368-as oklevél Olsál néven említi.

A község pecsétjei csak igen későn, a 19. század második felétől találhatóak meg hivatalos iratokon. Hegyhátsál elöljárói ekkor is csak igen egyszerű, negatív vetésű, ovális alakú pecsétet használtak, amelynek közepén a „Sal” szó olvasható. A hatvanas években még álló számos népi épületéből ma már csak a Temető utca 7. szám alatti lakóház, istálló és kovácsműhely védett. Az eredetileg festett konzolgerendák alkotta tornácról nyílnak a helyiségek, az építmények boronafalasak, zsúpfedésűek.

Nevezetességei 

Hegyháti Csillagvizsgáló (Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány)

Népi műemlék együttes

Imaház

Mária gyermekével (szobor)

Tv- és rádió-átjátszóállomás

Falusi tájkép

ami összeköt...

olvasó - sarok...