tárlat - látogató...

Mit szólsz hozzá?

csak egy gondolat…

 

tudod furcsa szerzet az ember, mert a sok kis egyszerű gesztus teszi elviselhetővé az életét…egy mosoly, egy érintés, egy szó egy kis kedvesség, és nem utolsó sorban egy kis törődés…

 

Mit szólsz hozzá?

...

Mit szólsz hozzá?

egyperces…

Úton

Álmában otthon járt. A kandallóban vidáman pattogott a tűz, a macskájuk elégedett dorombolással nyújtózott a szekrény tetején. Mindhárman a vacsorához terített asztalnál ültek, előttük tányéron ropogós meleg szendvicsek illatoztak. A fia nagyot kortyolt a bögréjéből, szája fölött tejbajusz serkent. Nevettek.
A ház, ahol ébredt, idegen volt és hideg. A levegőben még mindig füstszag érződött – sikertelen begyújtási kísérletének emléke. Egész testében reszketett, a gyomra folyamatosan korgott: két napja nem evett. Étel kellett, hogy legalább egy űrt betömhessen. A szívében tátongóval úgysem tudott mit kezdeni. Magzatpózba kuporodva, sírdogálva várt, míg odakint a madarak rá nem kezdtek hajnalköszöntő csicsergésükre.
Hat óra körül már úton volt. Emlékezett egy áruházra a közelben, oda tartott. Autók suhantak el mellette szürke látomásként – egy sem lassított. Egyáltalán nem bánta, sőt inkább örült neki. Nem szerette, ha felfigyelnek rá. Nem szeretett beszédbe elegyedni. Ha mégis megtörtént, kínosan érezte magát. A cipőjét bámulta, és halk, semmitmondó válaszokat adott. Kerülte a szemkontaktust.
Az áruház parkolójában elszórtan autók álltak, egy megrakott bevásárlókocsi mellett két nő beszélgetett. A távolból leste, vajon otthagyják-e a kocsit – ha úgy lenne, talán megpróbálkozik elcsenni belőle pár dolgot. Tíz perc hiábavaló várakozás után úgy döntött, átvizsgálja az áruház oldalában sorakozó kukákat. Hogy bemenjen, arra még nem állt készen.
Az elsővel nem járt sikerrel. A kidobott zöldségek ehetetlen masszává rothadtak, a kenyérdarabokon kivirágzott a penész. Pont a második kuka tetejét csapta fel, amikor valaki halkan köhintett a háta mögött.
– Elnézést, éhes?
Egy férfi hangja. Megfordult, de nem nézett fel. Mocskos kezét bámulva azon töprengett, be kell szereznie egy pár kesztyűt. A mosdás ritka luxus mostanában.
A másik nem adta fel. Mintha küldetést teljesítene, úgy kérdezgette tovább.
– A kocsimban van friss zsömle, felvágott. Pár almát is tudnék nélkülözni, az asszony nem veszi érte a fejemet! – nevetgélt.
– Hagyjon, megvagyok – morogta válaszul. A keze helyett most a cipőjét vette szemügyre: az orra karcos volt; kopott, de még jól bírta.
– Maga hasonlít a lányunkra – vitt be a férfi egy övön aluli ütést. Aztán nem átallott megsorozni sem, ahogy folytatta. – Pár napja nem láttuk, nagyon aggódunk érte. Azt reméljük, ha bajban van, valaki segít neki. A feleségem...
A férfi hangja elcsuklott. Vele szemben a nő – harmincas, hátizsákjában az egész életével – nagyot sóhajtott. Átfutott rajta, hogy egy „kösz, b…d meg” kíséretében kiosztja a pasast, amiért beleavatkozik a dolgába. Amiért emlékezteti a szívében tátongó, betölthetetlen űrre. De rájött, nincs értelme. Esetleg a szemébe nézhet, úgy küldheti el. Vagy megpróbálhat reményt adni neki.
Lassan, centiről centire emelte fel a tekintetét. Mindig félt attól, milyen látvány fogadja. Szerencsére ez most nem volt vészes. A férfi olyan ötven körüli lehetett. Drapp, élire vasalt nadrágjához illő kötött kardigánjából látszott, otthon gondos kezek készítették elő a darabokat. Kerek, frissen borotvált képén az aggodalom elmélyítette a ráncokat. A szeme alatti karikák kialvatlanságról tanúskodtak.
– Köszönöm, uram, én megleszek – mondta neki. Igyekezett meggyőzően mosolyogni hozzá. – Menjen nyugodtan haza, a felesége már biztosan várja. Talán a lánya is hazatért közben, sosem lehet tudni!
– Gondolja?! – A férfi elnézett a parkoló autók irányába, aztán vissza őrá, mintha megerősítést várna.
– Persze, menjen csak!
Szerencsére ennyi elégnek bizonyult: a férfi sarkon fordult, és szinte futólépésben indult vissza oda, ahonnét jött. Egy jó tenyérnyi darab hiányzott a koponyájából, a szép kötött kardigánon vér és agyvelődarabok száradtak. A nő a szájára tapasztotta a kezét, a szemét sós könnyek marták. Arra gondolt, ez a férfi sem készült rá. Sőt, nem is érti. Eszébe jutott a férje és a kisfia, akiket hátrahagyott az otthonukban. Ők sem értették. Fájdalmas döntés volt, de maradni jobban fájt volna. Eltemette őket, és eljött. A férje a kapuban állva nézte, ahogy távolodik. A kisfia egy darabig szaladt utána, de ő gyorsabb volt. Azóta úton van. Egyszer sem nézett vissza.
Nagyot nyelve visszafordult a kukához. Bízott benne, hogy talál valamit. Nem akart átvágni a parkolón. Nem akart átlépdelni a földön oszladozó testeken, kerülgetve a nyughatatlan lelkeket, amelyek úgy jártak-keltek, tették a dolgukat, mintha a világ nem ért volna véget egy hónappal azelőtt. (Dana)

 

Mit szólsz hozzá?

és tényleg...

Mit szólsz hozzá?

tudtad…?

Újév napja (1700.01.01.)

A télközépre eső, karácsonyi, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a római birodalomból sugárzott szét. Az egységes január elsejei évkezdést azonban sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, hazánkban is csak néhány évszázad óta kezdődik ezen a napon az év. Feltételezhetjük, hogy a honfoglaló magyaroknál az évkezdés őszre vagy tavaszra eshetett. A nomadizáló pásztornépeknél a két időpont jelentőségét növelte a nyári legelőkre vonulás és az őszi, téli legelőkre, szállásra való visszavonulás gyakorlata. Ennek a régi, tavaszi-őszi évfordulónak emléke az őszi és tavaszi pásztorünnepekben maradt fenn, ezek azonban egy évezred alatt más jelleget öltöttek, "európai" ünnepekké váltak. Közismert szokás volt, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), a szilveszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve). 
Úgy tartották, hogy amit újév napján cselekednek, az hatással lesz az egész elkövetkező esztendőre. Tilalmak fűződnek ehhez a naphoz, például közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy. Nem volt szabad főzni, mosni, varrni állatot befogadni. Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben, ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni.
Január első napja alkalmas idő a férjjóslásra. Pl. a bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen nevezetű férfit látnak először, olyan nevezetű lesz a férjük. Szokás volt újévkor kora reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálkozás, megszabott ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek szigorú tiltása. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma e napon, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, elrepítené a szerencsét. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előre túrja a szerencsét. Előnyben részesítik ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. Szokás volt egész kenyeret szegni, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Újévkor megrázzák a gyümölcsfákat, hogy bőven teremjenek. Újévi első látogatónak férfit vártak, mert úgy vélik, hogy szerencsét hoz. Az időjárásra is jósoltak, többnyire úgy tartják a jó idő jó esztendőt jósol. (ezenanpon.hu)

Mit szólsz hozzá?

biztosan finom...

Mit szólsz hozzá?

településeink...

Sándorfalva

Sándorfalva város Csongrád megye Szegedi járásában.

Fekvése

Sándorfalva Szegedtől 12 km-re északra, Szeged és az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark között félúton, a Szegedet Csongráddal összekötő 4519. jelű út mentén helyezkedik el. Az 5-ös főútról Szatymaz felől közelíthető meg.

A település szomszédai délről Szeged, keletről Algyő és Hódmezővásárhely, északról Dóc, nyugatról Szatymaz és Balástya. Keletről 1 km hosszban a Tisza sodorvonala a közigazgatási határ.

Története

Sándorfalvát 1879. június 12-én alapították a Pallavicini család uradalmán, amikor a tiszai nagy árvíz által romba döntött Algyő lakosainak egy része itt, a törökök által elpusztított középkori falu, Sövényháza területén telepedett meg.

Pallavicini Sándor őrgróf az 1879-es szegedi nagy árvíz algyői árvízkárosultjainak a 40 000 kataszteri hold területű birtokának déli részén „vízmentes” területen 300 kataszteri hold földet ajánlott fel új település létrehozására. Az őrgróf 597 háztelket parcelláztatott ki birtoka ármentes homokhátságán, ahova az árvízkárosultaknak csak kis része települt át, így több száz környékbeli szegényparaszt élhetett a letelepedés lehetőségével. A város neve az alapítóra utal.

1882-ben felépült a római katolikus templom, a községháza, az iskola, a csendőrőrs épülete. Az őrgróf az uradalom székhelyét Sándorfalvára helyezte át. A betelepülők elsősorban az uradalomban dolgoztak béresként, cselédként és iparosként. A későbbiek során az iparosok a közeli Szegeden is dolgoztak, oda, illetve a vásárba hordták a portékáikat.

Az „öregfalu” az 597 parcellájával már a 20. század elejére „kinőtte” magát. A belterület bővítését 1911-ben 36, majd 1920-ban 372 parcellával folytatták. Az akkori község szerkezete az Alföldre jellemző módon sakktáblás volt. A szabályos konstrukciójú régi falu mellett a második világháború végét követő földreform nyomán új, körutas jellegű falurész kezdett kiépülni, amely az 1950–1960-as évektől vált gyorsabbá. Sándorfalva 1970. január 1-jétől nagyközség lett, s további fejlődésének köszönhetően településfejlesztési és településszépítési versenyeken is díjat nyert.

Bár a feketeföldi tanyák nagy részét az 1970-es évek környékén elbontották, a településtől északra, a volt „Kővágói szőlőben” sokan, főként szegediek építettek maguknak üdülőt, hobbitanyát. Ezek egy része ma már lakóhelyként funkcionál. E határszél Kővágó elnevezése arra utal, hogy - a szőlők telepítése előtt - itt réti mészkőre bukkantak, amit a középkorban templomok, középületek falazatába, utóbb a tanyasiak alapozáshoz, házuk lábazatához, csirkeitatónak és sok minden egyébre használtak. A szemléletes hasonlattal „darázskű”-nek nevezett réti mészkő a környéken Pusztaszer, Kistelek, Dorozsma határában is megtalálható, „vágásával” a hatvanas évekig foglalkoztak.

A települést 2005. július 1-jei hatállyal a köztársasági elnök várossá nyilvánította. A város központjában, a főtéren működik a Polgármesteri Hivatal.

A település jelenlegi nagysága közel 56 km², aminek több mint kilenctizede külterület. Lakásállományának 8%-a is azon található. Az alapításkori állapothoz képest ötszörösére nőtt a lakótelkek száma részben a korábbi 2000 m²-es telkek megosztásával, részben pedig új területek igénybevételével, így a belterület is több mint két és félszeresére nőtt.

Népessége

Sándorfalvát alapítása után nem sokkal, az 1880. évi népszámláláskor már közel 3400 ember lakta. Népessége a következő 40 év alatt viszonylag dinamikusan, a 6 ezres szint közelébe nőtt, majd sokáig e körül ingadozott. Fejlődése 1970 után váltott ismét nagyobb ütemre, s ma már több mint 8 ezren lakják. Várossá nyilvánításáig Csongrád megye legnépesebb községe volt. A népesség gyarapodásának forrása eleinte a természetes szaporodás volt. Ma az elsődleges ok a pozitív vándorlási egyenlegnek köszönhető: Szegedről is megindult a nagyvárosból való kiáramlás folyamata, aminek egyik célállomása a közeli Sándorfalva lett.

Sándorfalva lakossága a megyei népességnél fiatalabb, amit jól tükröz a gyermek- (0-14 éves) és az idős (65 éves és a feletti) népesség hányadosa, az úgynevezett öregedési index is. Az új városban 100 gyermekkorúra 84 időskorú jut, 22 fővel kevesebb, mint a megyében átlagosan.

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[7]

A lakosság nagy része római katolikus vallású, számukat 1999-ben 6000-6200 főre becsülték. A református gyülekezetnek 1997-ben 24 teljes jogú tagja volt.

Közlekedése, infrastruktúrája

Sándorfalva sokáig elzárt település volt, hiszen nem kötötte össze jól járható szilárd út sem Szegeddel, sem pedig a tőle 2 km-re levő „nemzetközi” úttal. A településen 1949-ben indult be az áramszolgáltatás, 1968-ban épült ki az ivóvízhálózat. 1980-tól folyamatosan épültek az utcákban a szilárd utak, jelenleg a belterületi utcák több mint 80%-a szilárd burkolatú. 1984–1988 között megépült a vezetékes gázhálózat a teljes belterületen, 2005-ig több mint 2500 lakást kapcsoltak a rá. A teljes belterületen 1993-ban kiépült a telefon- és a kábeltelevíziós hálózat, 2005-ben már 4 internet-szolgáltató működik a településen.

Kikapcsolódási lehetőségek

Sándorfalván vezet keresztül mind a Tisza-menti kerékpáros túra, mind az Országos Kéktúra útvonala, Algyő és Dóc között pedig egy sárga jelzésű turista út is szép kikapcsolódást ígér.[9]

A település jelentősebb rendezvénye a Tavaszváró koncert, a Sándor napi citerafesztivál, a Falunap, a Nyugdíjas táncegyüttesek országos találkozója, a Nemzetközi Falujáró Fesztivál. Az első Sándorfalvi Böllérnapot 1997-ben rendezték meg, a harmadikat 1999-ben az MTV1 közvetítette, 2011-ben pedig az utolsó, tizenötödik böllérnap zajlott le. A böllérnap során bemutatásra kerültek a hagyományos disznótoros szokások, fogások, ízletes ételek (pl. sült vér, különféle sültek, orjaleves, sertéspörkölt, sült hurka, sült kolbász, szárma).

A település belterületén egészen 2007-ig működött a homokdűlői Borbála strandfürdő, amelyet aztán már nem újíttatott fel a város vezetése. Helyette a kővágói bányatónál épült ki és nyílt meg 2011 nyarán a Nádastó Szabadidőpark horgásztó és strand. A Nádas-tavon már korábban is lehetett horgászni, fürödni és csónakázni.

A Magyarok Világparkja egy kezdeményezésként indult 2000 augusztusában: Sándorfalvától északra, a Csongrád felé vezető műút mellett a dóci útelágazástól közel egy km-rel délre található az a terület, amire a szervezők horgásztavat, fogadót, kempinget képzeltek el az ópusztaszeri emlékparktól nem messze. A látogatóknak interneten pihenési, szórakozási, s a „Legyen egy fád a hazában!" szlogennel faültetési lehetőséget hirdettek. A facsemeték megvásárlása és elültetése után már a szervezők vállalták a növények gondozását, valamint egy gravírozott emléktáblára írták az ültetők nevét. Másfél év alatt egy 300 fás ligetet ültettek ismert személyiségek, s sokan pártfogásukba is vették a parkot. A Magyarok Világparkja azonban tönkrement.

 

Nevezetességek, látnivalók

A település alapítása előtt is állt már a Pallavicini család uradalmi vadászkastélya. A Fő tér szomszédságában, hangulatos park közepén álló, felújított, állandó nyitva tartással működő, akadálymentes Pallavicini kastély termeiben jelenleg állandó és időszaki kiállítások is helyet kapnak. Állandó tárlaton mutatják be az őrgrófi család történetét és mindennapjait felidéző emléktárgyakat, bútorokat és dokumentumokat, a dél-alföldi arisztokrácia – azon belül is az ún. Mindszent-algyői uradalom és a grófi család –, valamint az alkalmazásukban élők egykori életét. Ugyancsak állandó tárlaton ismerhető meg Sándorfalva története és népélete. A kastélyban kaptak méltó helyet Budai Sándor népművész naiv festményei, és Sándorfalva Díszpolgárainak tablói. Az időszaki kiállításokon a helyi vagy Sándorfalvához kötődő alkotók, képzőművészek, kézművesek munkáit mutatják be, néprajzi tárlatokat nyitnak. A kastély bálok, konferenciák, komolyzenei koncertek s házasságkötések helyszíne is. Az épület alagsorában a hangulatos Kastély Kávézó is várja a látogatókat.

Sándorfalva – 2002-től kezdődő, több ütemben történő, felújítás alatt álló – központja a nagyméretű, árnyas, lombos Szabadság tér, közepén az eklektikus stílusban épült római katolikus templommal, amelyet Pallavicini Sándor építtetett, s 1882-ben a váci püspök szentelt fel Szűz Mária tiszteletére. Főoltárképe Szűz Máriát ábrázolja. Mária főoltárán kívül Szent Anna mellékoltára van. A templomhajó hossza 30 m, szélessége 18 m, magassága 10 m, a torony magassága 22 m. A templom falait borító szekkókat, melyek a Biblia jeles személyiségeit és a magyar szenteket örökítik meg, Ádám Sándor festette 1945-ben.[11] A templom körüli kálvária felújított állomásainak domborműveit 2002-ben Domonkos Béla szobrászművész készítette. A templom hátsó falán található az első világháborús emléktábla, mely a több mint kétszáz, hősi halált halt sándorfalvi katonának állít emléket.

A Fő tér polgármesteri hivatal felőli oldalán látható Petőfi Sándor és Arany János mellszobra. Mindkettő Kelemen Kristóf alkotása (1972, 1979), csakúgy, mint a 2000-ben, a falunapon leleplezett Szent István-szobor, amely szintén a Fő téren áll.

A Trianon után Sándorfalvára is települtek reformátusok. A Dózsa György utcában álló, 1940-ben felszentelt templomuk érdekessége, hogy vályogból épült, s emiatt Vályogtemplom néven is említik.

Budai Sándor szülőházában működik a Budai Sándor Emlékház, Tájház és Citeramúzeum, melynek felújítása 2011-ben fejeződött be. Az épületben megtekinthető Budai Sándor egykori lakása, továbbá berendeztek egy bognár- és egy citerakészítő műhelyt is. A jellegzetes magyar népi hangszer készítését, múltját bemutató citeratörténeti kiállítás csak itt látható Magyarország területén. A sándorfalvi Budai Sándor Citerazenekar több mint fél évszázados története is áttekinthető a helyszínen. A múzeumhoz – mint a helyi paraszti lakóházakhoz általában – tartozó udvaron fedett-nyitott szín épült újjá, hogy helyet adjon a hajdani falusi portákon használatos tárgyak, mezőgazdasági eszközök bemutatásának.

Néhány utcában (Aradi u., Dózsa Gy. u.) még találunk jellegzetes, századforduló táján épült házat. Nevezetes a csongrádi műút mellett álló Csúzdi dűlői tanyasor, amely Sándorfalva külterületének északi határánál fekszik.

A műúton Szeged felé haladva, a település belterületétől 500 m-re található a késő barokk Nepomuki Szent János-szobor: már Balla Antal 1778. évi térképe föltünteti. A megcsonkított kőszobrot 1992-ben restaurálta Kalmár Márton szobrász­művész.

Mit szólsz hozzá?

ami összeköt...

Mit szólsz hozzá?

olvasó - sarok...

 

Mit szólsz hozzá?