jó reggelt…

Út az ágytól az ablakig 
ahonnan várhatsz valakit 
s a kertek alján baktató 
sáros ösvényen szürke ló 
utak ahol a lábnyomok 
emléke csak futóhomok... 


Lábad ha kőről kőre lép 
hol soha kezdet soha vég 
míg utad fölött ég az ég 
s az árnyék soha nem elég... 


Csapás mely forráshoz vezet 
és meghallgatja éneked 
utat sebző keréknyomok 
közt vergelődik holnapod... 


Az út hol száguldozni kell 
s a perc a perccel egybekel 
hol véres madártetemek 
búcsúztatják az életet... 


Bujkáló bozótos között 
hová sejtelem költözött 
utak az ingovány fölött... 


Utad tikkasztó meredek 
utak porában verebek 
ahol megállni nem lehet 
de egyszer szembejön veled 
a tisztaszemű szeretet... 


Az út hol labdád elgurul 
ahol megpendül az a húr 
talpad alatt levél fakul... 


Nyomod pecsétje ittmarad 
ringat delet ringat havat 
sohsem felejti arcodat... 


A válaszutad is lehet 
ajándékoz vagy elvehet 
neked hozza a híreket 
sírni s nevetni is lehet 
hol gondot űz a képzelet... 


Utad mely szerteágazik 
(merre iramlik el a hit?) 
az út amelyről le-letérsz 
s amelyhez mégis köt a félsz... 


Utak sarából csipeget 
fészekrakáshoz ihletet 
a fecskepár mert itt lehet 
sorsra váltani életet... 


Utad utad utad utad 
gördülő kerékáradat 
ha elhagyod ő ittmarad 
emléke húzza válladat 
amíg leszáll az alkonyat 
mikor ébred a virradat... 
(KA)