jó éjt...

Hagyd játszani
Elcsendesült gondolataid
Legalább az álmok ujjait
Ne szorítsd ökölbe...

Miért akarsz a hideg betonon
Elszánt tömegben vonulni?
Miért nem mersz hunyt szemmel
Ringatózni a Vágy-öbölben?

Félsz. Tudom.
Mondanod sem kell.
Látom a csonkának vélt,
Vérző, félig-eltemetett lelket...

Mintha ólommal béleltek volna
Úgy vánszorogsz át
Az egyforma napok
Kőzuhatagai között

De vár Rád egy kavargó perc
És repülsz, a Felhő magas, de Tiéd
Minden álom megtart, ha hiszel
Itt egy álom, vedd el; ne félj!
(ISz)

ötlet - sarok...

felöltözve...

tudni illik ,hogy mi illik...

Az étkezés - Teríték

A falat sokkal jobban ízlik, ha szépen megterített asztal mellett fogyasztjuk el. Ezért gondosan kell teríteni, akkor is, ha csak szűk családi körben ebédelünk, vagy vacsorázunk, esetleg reggelizünk. Különösen vonatkozik ez a szabály a vendégfogadásra. Ne tévesszük össze a fogalmakat, terítésről van szó és nem edénykiállításról. Nem szükséges tehát az asztal edényekkel és evőeszközökkel úgy megrakni, hogy ott mozdulni se lehessen. Nem a hivalkodás a cél, hanem hogy a vendég jól érezze magát.

A tányérokat úgy helyezzük el, hogy köztük legalább 60-80 cm legyen. A tányérok helyzetének megfelelően helyezzük el a székeket. Az asztal lábához ne ültessünk senkit - nem azért, mert az illető nem fog megházasodni - mert ott nagyon kényelmetlen az ülés.

Az asztal lehetőleg olyan helyen legyen, hogy ajtónyitáskor ne érje huzat az ott ülőket. A világítást is úgy oldjuk meg, hogy ne zavarja a vendégeket. Ne helyezzünk az asztalra sok virágot, mert az elválasztaná az asztaltársaságot.

Az asztalterítő lehetőleg úgy takarja az asztalt, hogy legfeljebb 20 cm lógjon le az asztal széléről. Ünnepi alkalomra fehérrel terítsünk, máskor kellemessé tehetjük az asztalt színes, vagy mintás terítővel.

A szalvétát összehajtva tegyük a tányér jobb oldalára. Ha papírszalvétát használunk, annak kellemes színe és mintája harmonizáljon a térítővel. Az edények elhelyezését a lapos tányérral kezdjük. A kényelmes étkezés úgy kívánja, hogy a tányér ne legyen se beljebb, se kijjebb az asztal szélénél. Ezután jön a levesestányér. A kést a tányér jobb oldalára tegyük, élével a tányér felé fordítva. A villa helye az ellenkező oldalon van, s hegyével felfelé néz. A kanalat vagy a kés mellé, vagy a tányér elé tesszük, mellé pedig a kiskanalat. Ha halkést és halvillát használunk, tegyük őket a rendes kés és villa mellé. Ha a halhoz két villát teszünk, akkor az egyik az egyik oldalra, másik a másik oldalra kerül. A savanyúságos vagy kompótos tányért a nagy tányértól balra tesszük, jobbra pedig a poharakat. Só-, paprika- és borstartó lehetőleg több is legyen az asztalon. Uzsonnára kisebb tányérokkal terítsünk. Jobbra mellé tegyük a csészealjat és a csészét. A kávéskanál helye a csészealj jobb oldala.

Az asztali rend:

A házigazda jó előre döntse el, milyen sorrendben helyezi el vendégeit az asztalnál. Illetlenség a házigazdával szemben, ha a vendégek elhelyezés-kor hozzákezdenek a helyek cserélgetéséhez.

A meghívott vendégeket lehetőleg úgy ültessük, hogy egymás mellé azok kerüljenek, akiknek az érdeklődése közel azonos.

A háziasszony - mintán mindenki elhelyezkedett - jó étvágyat kíván, és kezdődhet az étkezés. Az ebéd természetesen a levessel, vagy az előétellel kezdődik. A háziasszony joga hogy kit kínál meg elsőként a sülttel, vagy más étellel. Nagyétkű vendég csak akkor kérjen újból, ha mindenki jól el van látva és maradt a tálban. Legyen a háziasszony előrelátó a terítésnél, hogy ne rontsa el a hangulatot az állandó kiszaladgálással egy pohárért, vagy sótartóért.

Aki a levest, vagy italokat felszolgálja mindig a vendég jobb oldalára álljon, más ételek esetén a bal oldalra. A sültek felvágása, felszeletelése a házigazda feladata.

tudtad...?

A tüzes torkú kolibri udvarlás során másodpercenként 200 szárnycsapást végez.

A legélesebb látás a sólyomé, mely akár 8 km távolságól is meglát egy galambot.

A legkisebb szalamandra a farkát is beleszámítva, 2,54 cm-re nő meg.

A legnehezebb csontos hal 2t is lehet, és az állat hosszúsága elérheti a 3m-t is.

1999. május 18-án, a japán Joicsiro Kavamura egy 2,45 m kerületű, 8 kg-os darázsfészket talált, mely a legnagyobb darázsfészeknek számít 2005-ben.

A legmagasabb és a leghosszab kutya magassága 105,4 cm, hossza 231,4 cm. Charles Dodman a gazdája.

Kalitkában tartott leghosszabb életű papagáj 35 évet élt, haláláig 800 szót tanult meg, kinek gazdája Iris Frost Prudle.

A legveszélyesebb csípésű növény akár 3m magasra is megnövő új-zélandi csalánfa. Csípése kutyákat és lovakat is képes elpusztítani.

1995 áprilisában, egy sivatagban, Mark Salak és Jeff Brown (USA) egy 19,2 m magas óriás orgonakaktuszt találtak.

egyperces...

Voltaképpen egész Davidovkának ki kellett volna vonulnia, tehát nemcsak a mi zászlóaljunknak, hanem a helybeli lakosoknak is. Ebből azonban nem lett semmi. A mieink közül csak néhány pipogya stréber jött elő, meg a gyengélkedők, az írnokok és a raktárosok, egyszóval, akiknek volt valami féltenivalójuk; negyvenen vagy ötvenen mindössze. Az oroszok közül még ennyien sem. Akit a szolgálatvezető őrmesternek sikerült kikergetnie a házából, az ott lézengett egy darabig a téren, de mihelyt tehette, visszaszökött. Még feltűnőbb, hogy Holló őrnagy, a zászlóaljparancsnok is távol maradt, pedig mostanáig minden kivégzésen megjelent, és nagyon ügyelt a formaságokra. Egy percre kijött a parancsnokság elé, körülnézett a templomtéren, azt mondta, hogy hideg van, és visszament, és többé nem mutatkozott. Így aztán hivatalos részről az orvoson és a szolgálatvezető őrmesteren kívül csak egy német teherautósofőr és egy altiszt volt jelen, Leicával a nyakában. Ők hozták az elítéltet Davidovkára, mert itt kellett rajta végrehajtani a német hadbíróság ítéletét. No és persze hogy itt volt még az az Ecetes nevű hajtó is, aki három liter rumért vállalta, hogy fölakasztja az asszonyt. Ecetes az első liternek már nyakára hágott, és elég bizonytalanul állt a lábán.

Az asszony ott várt a fa alatt, mozdulatlanul, mintha a földhöz fagyott volna a lába. Egy könnye sem volt. Eddig úgy vettük észre, hogy az öregek halnak meg a legkönnyebben. Rémüldöznek ugyan, mintha nem értenék, hogy mi történik velük, de se nem könyörögnek, se nem sírnak, se nem sikoltoznak. Ez az asszony még elég fiatal volt, elég jó külsejű és elég jól öltözött, mégsem szólt egy panaszló szót sem. Csak állt, és égő szemmel nézte azt a kislányt, aki bemászott a teherautó alá, és onnan kukucskált kifelé. Négy- vagy ötéves lehetett. Piszkos és sovány volt, de ő is elég jó ruhákat viselt, egy kis bundamellényt, vattanadrágot, vastag pamutharisnyát és gumikalocsnit. Amikor a fiatalasszony nyakára ráhurkolták a kötelet, üde hangon, mint akit megcsiklandoztak, fölnevetett a teherautó alatt.

Három perccel később az orvos zászlós megállapította, hogy beállott a halál. Hideg szél támadt, mely lassan hintáztatni kezdte a fiatalasszony testét. A lányka kimászott a teherautó alól. Egy ideig szemmel kísérte ezt a lengő mozgást, aztán, mint aki jól elmulatott valamin, de már kezdi sokallani a tréfát, fölkiabált a fára:

- Mama!

Akkor már egyetlen orosz sem volt a templom előtt, s a mieink közül is csak Ecetes Márton hajtó, Bíró Elek szolgálatvezető őrmester, doktor Friedrich Tibor orvos zászlós s egy Koszta István nevű tizedes, civilben az Arany Bika Szálló söntésének csaposa, aki a furunkulusai miatt már többször kérte, hogy utalják be egy hátországi kórházba. Most is úgy állt, hogy észrevétesse az orvossal a nyakán pirosló duzzanatokat. Friedrich doktor azonban elfordult tőle, és belenézett a Leica lencséjébe. A német altiszt intett a kislánynak, hogy menjen ki a képből, de az nem mozdult álló helyéből, hanem tágra nyílt, tündöklő szemmel bámult a Leicába. Talán még sohasem látott fényképezőgépet.

(Örkény)