jó reggelt

Nehéz egy kőnek


Nehéz egy kőnek semmi másnak lenni,
csak kőnek. Hallgat, nem tud mit tenni,
hagyja, hogy simogassam, zsebre rakjam,
és kénytelen tudomásul venni,
hogy elvigyem magammal, néha pedig
otthon felejtsem. Nem törik össze,
tűri, hogy leejtsem a kőre, vízbe
süllyesszem és halálra keressem.
Az én kövemnek nehezére eshet
éjjel-nappal az enyémnek lenni.
(SzI)

jó éjt...

Éjkék az ég.
A hold körül
ezüstös fény
elszenderül,
majd nemsokára
elmerül

az éj fekete bársonyába.

(SzI)

naplemen - Te...?

ötlet - sarok...

tudni illik,hogy mi illik...

Könyvtárban

Elsőként beszéljünk a könyvről, hiszen az ismeretek fontos forrása, és hagyományos szerepe van a kultúra terjedésében. Sajnálatos, hogy manapság egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Készen kapott történeteket néznek, hallgatnak, ami nem mozgatja meg a fantáziájukat és érzelmeiket. A televízió, a videó sajnos nagyon sok hívet szerzett, ezért ma a könyvek egyre inkább háttérbe szorulnak. Szomorú lenne, ha kikerülnének az érdeklődésünkből.

Könyv sokféle létezik. Vannak tudományos, ismeretterjesztő, szépirodalmi, magas színvonalú, és sajnos kevésbé magas szárnyalásúak is. Ki kell tudnunk választani a számunkra értékeset és fontosat. Ne olvassunk össze mindenfélét.

Aki igazán szereti a könyveket az törekszik a megvásárlására is. Otthon akár saját kis könyvtárunk lehet a számunkra fontos könyvekből.

Az olvasás sok nyomot hagy az emberben. Sokszor társalgási téma is lehet a legutóbb olvasott könyv. Olvassunk tehát rendszeresen, ha időnk engedi.

Az előzőekben volt róla szó, hogy sokan vásárolnak maguknak könyvet. Vigyázzunk a saját és a kölcsönkapott könyvekre. Ügyeljünk arra, hogy a könyveink lapjai ne legyenek gyűröttek. Ne hajtsuk be a lap sarkát, ne hagyjuk nyitva, szétfeszítve. Használjunk könyvjelzőt.


A németországi könyvtárak kimutatást készítettek mi mindent találtak a kölcsönzött könyvekben:

Találtak 4-5 karika kolbászt, sajtszeleteket, szalámit, lerágott csirkecsontot, kártyát, szappandarabot, és sok más "apróságot".
Tisztán kell tartanunk a könyvek belsejét. A kölcsönkapott könyvekbe soha se írjunk.

Szólni kell még a könyvek magánkölcsönzéséről is. Sok keserű tapasztalat alakította ki azt a szokást, hogy nem illik kölcsönkérni könyvet. Ha nagyon megtetszett egy kiadvány kérdezzük meg a pontos címét és próbáljuk meg a könyvesboltokban, vagy az antikváriumokban megkeresni.

A kölcsönzésnek a legelfogadottabb formája a könyvtár. A kölcsönzési rendet mindenkor tartsuk be. Az előírt határidő előtt vigyük vissza a könyvet, természetesen a kölcsönzés előtti állapotban. Tanuljunk meg tájékozódni a könyvek között, igyekezzünk megismerni a katalógusokat.

A könyvtárakban rendszerint van olvasóterem is. Ezeknek az a célja, hogy aki nem akarja hazavinni a könyvet, az ott olvashassa, tanulmányozhassa. Illik tiszteletben tartani az ott olvasók nyugalmát. Sem hangosan beszélni, sem sokat járkálni, sem dohányozni nem szabad.

egyperces...

DAL

Janász Jenőnek hívták a dalszerzőt.

Az orosz áttörés után csapódtunk egymáshoz, mert az ő ütegét szétlőtték, én pedig Nikolajevkán elveszítettem az alakulatomat. Majdnem háromszáz kilométert tettünk meg együtt, néha-néha egy járműre kéredzkedve, a legtöbbször azonban gyalogszerrel, hóban, jégben, állandó ellenséges tűzben, míg csak le nem terítette Bjelgorod határában egy rövid sorozat.

Mindazodáig sejtelmem se volt róla, hogy szerzik a dalt. Ki hitte volna, hogy ilyen könnyedén? Janászból jött a dal, ömlött, fakadt, ahogy forrás buzog a földből. Amit csak látott, amit csak hallott, abban a szempillantásban dallá lett, szöveggel, rímekkel, melódiával. Csak a címet kellett kitalálni hozzá.

Népdal lett abból a bádogbödön gyümölcsízből, melyet egy szétlőtt raktár romjai alól kapartunk ki. És volt ott egy híd, amelyet épp az orrunk előtt robbantottak föl a partizánok. Miközben a hídroncs alatti föltorlott jégen átevickéltünk, Janász Jenő már énekelt:

Faggattam, hogy csinálja ezt. Azt mondta, nem tudja.

Faggattam, hány dalt szerzett már. Azt se tudta. Talán három-, de lehet, hogy négyezret.

Bjelgorod már odalátszott, amikor lassan eleredt a hó. Legomboltam a sapkám fülvédőjét, de úgy is hallottam Janászt dudorászni:

Öt gyors roppanás hallatszott. Vége lett Janásznak, bevégzetlen maradt a dal.

Néha eszembe jut. Megpróbálom folytatni. Töröm a fejem, rímet keresek a hópehelyre. De hiába. Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni. Ez így van.

(Örkény)