2012.01.18. 13:04, magam2
egyperces...
A vágy megmaradásának törvénye
Ragyás hiába húzta az arcára a szürke símaszkot,
a metsző fagy még így is belemart a járomcsontjába.
A puha járású férfi a hidegben rövid dzsekije zsebébe
bájtatta a kezét. Legalább fél órája rótta az utcákat,
amióta kilépett a füstös és borszagú ferencvárosi
kocsmából.
Pénz nélkül nemigen volt hova mennie, a jeges szél
pedig percek alatt kisöpörte belőle a fűtőanyagként is
szolgáló kétszer féldeci rumot és azt a pár üveg sört,
amit előzőleg elfogyasztott. Ráadásul a cigarettája is
fogytán volt. A férfi arra gondolt, ha ez így megy
tovább, még a sitten is jobb volna.
Ragyás valami meleg hely után kutatott a símaszk alól
kilesve, de a szürkületben csak a hiányos vakolatú
falak között verődött a tekintete. Szinte örömet
érzett, amikor megpillantotta a tér sarkán a trafikot.
Szerencséjére még égett bent a lámpa. Azonnal a
bódé felé kanyarodott, s habozás nélkül benyitott.
A trafikok amúgyis vonzották, gyerekkorában szívesen
csellengett körülöttük, és ha a tulaj nem figyelt
eléggé, megfújt amit csak tudott: rágógumit, gyufát,
cukrot, sőt egyszer egy gombostűre szúrt
szarvasbogarat is. Ám a biztonságos hátsó polcokon
tárolt matchboxokhoz sohasem sikerült
közelférkőznie. Pedig nagyon szeretett volna magának
egyet, különösen a bogárhátú autóért sóvárgott.
A mackós, kék műszálas kardigánt viselő trafikosnő
felnézett az ajtónyitást jelző hangra. Tizenöt éve
települt a térre, és ezidő alatt látott már egyet s
mást, de a trafikba berontó símaszkos férfi cseppet
sem volt bizalomgerjesztő. Tett is egy önkéntelen
lépést a pult alatt tartott könnygázspray felé.
- Mit adhatok? – fordult a férfihez.
- Semmit – vakkantotta Ragyás. Melegedni jött, nem
társalogni. A kocsmázás után amúgysem maradt egy
vasa sem. Balhét sem akart, bár azt a belépés
pillanatában felmérte, rajta kívül senki sincs a
környéken. A nő nem tűnt ellenfélnek, a símaszk
pedig végképp magabiztossá tette.
Ragyás alaposan körüljáratta a szemét a szűk
bódéban. Szinte a mennyezetig telepakolták
mindenféle holmival, apró csecsebecsével. Egy
darabig a cigarettásdobozokkal megrakott polcot
vizsgálta, majd a túloldalon, az átlátszó falú
dobozkákba csomagolt autómodelleken akadt meg a
tekintete. Ragyás hezitált.
- Adjon egy piros Marlborót és egy gyufát – szólalt
meg hirtelen.
- Hatszáz forint – nézett rá a trafikosnő várakozón.
Ragyás kotorászni kezdett, majd elindult a pult felé. A
trafikosnő késlekedés nélkül előrántotta a
könnygázsprayt, azonban a férfi sokkal gyorsabb volt
nála. Elöntötte az indulat, mint verekedés közben
mindig.
Teletömte a zsebét cigarettával, és a pénztárgépből is
kiszedte, amit talált benne. Biztosra vette, az aznapi
bevétel nagyobbik részét a trafikosnő elrejtette
valahova, de keresgélni most nem volt ideje, ráadásul
a szemét is csak hunyorogva tudta nyitva tartani.
Egy dolgot azonban semmiképpen sem hagyott volna
a trafikban. Lábujjhegyre állva épphogy le tudta
emelni a felső polcról a bogárhátú modellt. Kivette a
dobozból és kedvtelve nézegette. Majdnem olyan volt,
mint az emlékeiben.
A pult alól nyöszörgés hallatszott. Ragyás odébblökte
lábával az ájult nőt, majd sietősen kilépett a sötétbe.
(TintaMan)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
