A zselatin alapja a kollagén nevű fehérje. Kollagén számos állat – és az ember – szervezetében előfordul, a bőr, kötőszövetek, csontok, porcok fő alkotóeleme, e szövetek tartását és rugalmasságát biztosítja.
Nem tudni pontosan, mikor ismerték fel, hogy a csontokból és egyéb állati „mellékrészekből” kifőtt anyag zselésítő hatású. A zselatin első ismert leírása 1682-ből származik, kereskedelmi forgalomba 1685-ben került.
A zselatin üzemi előállítása több lépésből álló, szigorúan ellenőrzött folyamat. Az üzemek általában vágóhidak közelébe települnek, ahonnan közvetlenül a vágás után felvásárolják az állatok bőrét, esetenként csontjait és egyéb szöveteit is. A leggyakrabban használt alapanyag a sertés- illetve marhabőr, azonban mivel vannak, akik vallási vagy lelkiismereti okokból ezeket elutasítják, ma már halbőrből is készítenek zselatint.
Az előállítási folyamat első lépéseként az alapanyagokat felaprítják, majd alaposan megmossák. Ezután erős savas vagy lúgos fürdőbe helyezik, ami eltávolítja az ásványi anyagokat és az esetleges kórokozókat, és elősegíti a kollagén felszabadulását. Erre a célra leggyakrabban pH 1,5-ös sósavat vagy pH 12 feletti meszet illetve nátrium-hidroxidot használnak.
Ezt követően az anyagot desztillált vízben felforralják, és a kollagén hidrolízise révén már zselatint tartalmazó folyadékot kinyerik. Ezt a folyadékot magas hőmérsékleten sterilizálják, majd a megmaradt csont- és bőrdarabkák eltávolítása érdekében leszűrik. Ezt követi a párologtatás, mely során a folyadék távozik, és visszamarad a nagy vízkötő-képességű szilárd zselatin. Ezt lapokká préselik, majd – igény szerint – granulátummá vagy porrá őrlik.
A zselatin felhasználása igen széles körű. Csak néhány példát kiemelve: zselatin az alapanyaga illetve stabilizátora számos élelmiszernek, gyógyszernek, kozmetikumnak; jelentős szerepe van a papírgyártásban, a fotópapír-előállításban, valamint kötszerek, sebészeti implantátumok alkotóelemeként.