SIMON Balázs

PÉLDÁUL A GALAMB

Simon Balázs a szürke köznapok, a lehangoló környezet, a sivár és kietlen tárgyi világ költője; verseinek egész karaktere mégsem leíró jellegű, minden műve opálos derengésű archetípusok és profán képek foglalata. Új kötetnek anyaga a további költői út tanulsága, mely arról szól, hogy a szerző még mélyebbre hatol a pusztulás, a málladozás, a lét-erózió világába, és ehhez metaforaként a galambot, a "szürke Mitológia" megtestesítőjét választja. Valamiképp arra a mitologikus realizmusra emlékeztet költészete, amelyet a kortárs prózairodalomban Duba Gyula formált meg, éppen a lét legalsó szféráját, biológiai szintjét megjelenítő galambmotívummal (Sólyomvadászat). A végtelenül szűkös lírai térben jóformán csak a padlások, világítóudvarok, elhanyagolt terek galambjai szerepelnek, úgy is, mint közvetlenül megfigyelt látvány, úgy is, mint egy életérzés, mint egy világkép metaforája, és innét, erről az alacsony szintről lódul el, szárnyal föl - olykor szó szerint - a mítosz, a költői legendárium. Megjelenik az álomszerű A galambfogat, a tűzfal védelmében árválkodó tojás látványa (Medárd tudta), az udvar galambjaira légpisztollyal vadászó ember (Agyag gólem, agyag galamb), a csak fölsejlő galamb sziluett (A zsalugalamb) vagy épp a madárijesztő rongyos alakja (Salve). E guanós, szárnysurrogásos, a biológiai vegetációt elevenül tükröző galamblét szimbolizálja a lét legalsó, burjánzó mivoltát itt a Földön. Ám Simon Balázs abban igazán mesteri, ahogyan e primitív, biológiai motívumokat, e sivár és taszító látványelemeket, e lehangoló képeket úgy tudja ábrázolni, hogy az olvasó érzékeli mögöttes jelentésüket, a mindentudó költő elhallgatásainak titkát, az intellektus értelmező, megfejtő képességét, annak tudatosítását, hogy a lét dolgai mögött ott munkál a magasabb rendű értelem, az ember által sokszor kiismerhetetlen teremtő szándék nagysága.
Simon Balázs minden verse egy-egy képtömb, egy-egy óriásmetafora, valami ősi atavizmust hordozó-sejtető látvány, a lét egész bonyolult valóját megtestesítő "életkép", amely egyszerre rész és egész: része egy versfüzérnek, meg leképezője a biológiai vegetáció teljes egészének. Lét és semmi válaszútján a galamb metaforája az élet igenlését jelenti (Mert inkább; Egy nap el;Megint egy Noés dolog; Ahogy Noéhoz stb.). A leggyakrabban enjambementekkel élő, tehát ezzel is a folytonosságot tükröző szabad versek látens ritmikája jellemzi Simon Balázs magával ragadó, sodró versbeszédét, ezt az egyszerre szaggatott és folyamatos képsort, ezt az egyszerre képszerű és intellektuális motivikát a galambokról és a galambokat figyelő emberről, így tehát a látványról és értelemről, jelenségről és lényegről, felszínről és mögöttes tartalomról. Meg persze a költészet magasabb rendű hivatásáról.
- Elmélyülésre hajlamos olvasók megbecsülésére érdemes kötet.  (Legeza)