2014.03.27. 12:31, magam2
egyperces...
Howard
"Körülröhögte" volna, aki azt mondja neki, hogy majdan filológusok dolgozzák fel hagyatékát, diákok választják szakdolgozati témául, és irodalomtörténészek boncolják műveit, megállapítván, hogy "társadalombírálata majd minden regényében megnyilvánul", hogy Cervanteshez hasonlítják, és az "imperializmus korának tükrözője"-ként méltatják, bár "világszemlélete nem volt következetes", sok benne az "ösztönös elem". Rejtő, szegény, éppenséggel nem volt irodalomtörténeti jelenség, mikor a siófoki Vitéz penzióban úgy délfelé lejött a szobájából, gyűrött szövetnadrágban és pizsamakabátban: szálas, nyurga, kopaszos alak, feje búbján egy diónyi tipli, valami régi verekedés emléke. Én sokáig nem is tudtam, hogy író, írni sohasem láttam, de még fürödni sem; a délutánt többnyire römizéssel töltötte, az említett öltözékben, este aztán elment a kaszinóba baccaratozni. Igaz, ha épp nem kártyázott, érdekesen, száraz öngúnnyal tudott mesélni utazásairól, kalandjairól Afrikában és a marseille-i kikötőben: mi gyerekek kivált szívesen hallgattuk. Erős embernek látszott, akiről el lehetett hinni, hogy helyén a szíve, ha arra kerül a sor. Egy ízben a verekedésnél alkalmazott jó fogások felől faggattam.
- Mit csinálsz, Jenő, ha késsel támadok rád?
- Megfogom a csuklódat, kicsavarom, így - és mutatta is, hogy felszisszentem.
- És ha puskát szegezek a mellednek?
- Bal kézzel félrelököm a csövét, jobb tenyerem élével a karodra ütök, hogy kiejtsd...
- No és ha revolverrel célozlak meg?
- Lábbal hirtelen kirúgom a kezedből, és én kapom el a levegőben.
- És, Jenő, mondd csak... - folytattam az izgalomtól vörösen -, ha tíz méterre állok, hogy ne férhess hozzám, egyik kezemben revolver, a másikban puska... Akkor mit csinálsz?
- Nagyon egyszerű - felelte Rejtő, meg se rezdülve. - Azt mondom: ne hülyéskedj, Cini, odamegyek, elszedem a cuccot, és lekenek egy pofont. (Karinthy)