formátum féle2009.08.22. 07:25, magam2
minden ami érdekes lehet
jó reggelt...
Egy harmatcsöppre
A harmatgyöngy, figyeld, A hajnal kebléből lehull Feslő rózsakehelybe, S e lak nem ejti meg; Hol éledt makulátlanul, A hely övezi egyre: Gömbjébe tömörülve még Formázza létrehozó elemét. Bíbor szirmon bősz megvetés: Alig érinti meg; Visszabűvölné az eget, S gyászból csillanva néz, Könny ön-szemén, Mit fakaszt a vesztett éggömbnyi fény. Reszketve gördül szüntelen, Hogy ne fertezné a szenny, Míg a Nap irgalmaz neki, S a mennybe visszaleheli.
A lélek, e sugár, e csöpp, Melynek forrása a Fény, az örök Ha ember-virág tárná bensejét, Látnánk, tudja: élt legfelül; Taszítja a zöld zsengeség; Világa befelé vetül; S míg felível egy tiszta gondolat, E csöppnyi mennyben jelen vagy a Nagy. Mily összegömbölyödött, Félrehúzódó alak: Kívüle reked a föld, Beléhatolhat a Nap; Lent éj, fent legfényesebb, Harag itt, ott Szeretet. Mily illanékony és szabad, S a mennyig mennyi vágyat feszít ! Egyetlen ponton megtapad, S hajít mindent az egekig. A manna is eképpen harmatoz: Szűz, makulátlan, bár merev, fagyos; S ha fölenged e földi zúzmara, A Mindenható Nap diadala. (A M)
|