jó éjt...

Éjfél

Megjött az éj, s merengve áll

a hegynek támaszkodva már,

s a nagy idő aranyló mérlege

nem leng. Egyenlő súllyal van tele.


S hetykén duruzsolnak, - a hold kiragyog -,

anyjuknak, az éjnek, a friss patakok

a napról,

az elpihenő mai napról.


Egy ős gyerekdalt döngicsél

a víz, de únja már az éj,

a csengő égi kék, az vonzza őt,

azt kedveli, az illanó időt.


S álmos patakok medreiken

tovább duruzsolnak azért szelíden

a napról,

az elpihenő mai napról.
(ISZ)