egyperces...

Szőkenő naplója...

Lakásfelújításban vagyunk.
Elmentem hát körülnézni a legújabb barkácsáruházba, amit egy jedilovagról neveztek el.
Nem értem, a jediknek mi köze a barkácsoláshoz, de gondoltam, legalább az erő is velünk lesz, a munkák alatt.
Először megnéztem a katalógust, amit a postaládában találtam, és kivágtam belőle a dolgokat, amikre szükségünk lesz.
Kivágtam az egyik csinos munkásfiút is, de sajnos a vásárlás során kiderült, hogy munkásokat nem árulnak.
Kerestem azt a ragasztót, amit reklámoztak, hogy a plafonra, meg a falra is felragad vele a szék. Gondoltam, ha már átalakítás, legyen olyan a nappalim, mint senki másnak! De azt mondta az eladófiú, hogy ez nem praktikus, mert nehéz beleülni. (lehet, hogy a praktikus dolgokért a praktikerbe kellett volna mennem?)
Aztán vettem egy új zuhanyrózsát, (az a kedvenc virágom, főleg, ha a Mókucim nincsen otthon mert a régit már annyira nem élvezem, uncsi lett.
Vettem még egy új WC-deszkát. Tökjó, mert átláccó és szögesdrótot tettek bele. Ezt nem fogja szeretni a drágám, mert nem fogja látni, hogy le van-e hajtva, vagy sem, és ha olvasni megy oda, szúrni fogja, remélem.
Aztán akciós bambuszfüggönyt is vettem, bár nincsen buszunk, de majd felszereljük a tetőablakra.
Kinéztem magamnak egy jó kis könyvespolcot, amit haza akartam vinni, de sajnos csak lapraszerelt – vagy mi – volt.
De nem is értem, mi értelme van egy polcnak egy dobozban? A doboz is jó lenne a könyveknek, de akkor meg miért tesznek bele különféle deszkákat? Ha beleteszem a dobozba a könyvet, nem tudom hová tenni a polcokat.
A pénztáros ugyan azt mondta, hogy össze lehet rakni, van is benne haszn állati utasítás, meg imbuszkulcs! Na, de mit kezdjek én egy buszkulccsal?
Szóval az obiban csupa busz-alkatrész lehet kapni. Lehet, hogy kéne vennünk egy buszt?
A pénztárban a bankkártyámmal akartam fizetni, de valami nem stimmelt, a nem fogadta ez a jelszavamat, erre a srác azt mondta, hogy a kártyámmal valami grimbusz van! Áááá
Holnap visszamegyek, addig csinálunk majd valahogy pénzt, mert azt mondták, hogy készpénzzel is lehet fizetni a bankkártya helyett.
Szépen visszaraktam mindent a polcok mellé, majd obi felpakolja, ha már vele van az erő, és inkább átjöttem a Médiapiacba. Néztem tévéket, mindegyiken ugyanazt a filmet játszották, meg hallgattam zenéket, kivasaltam a hajam, megmasszíroztam a vállam, megszárítottam a körmöm, lehűtöttem az üdítőmet, és a kiállított gépen éppen írom a mai naplómat. Mindezt ingyen, itt legalább segítettek az eladók, otthon meg sosem tudom beletenni a dévédét a falravetítős tévébe, és csak feldühítem magam a Mókucin, mert a hűtőben mindig nyitva hagyja a villanyt.
Most pedig mennem kell, mert már annyit mosolyogtam a biztonsági őrre, meg rebegtettem a szempillámat, hogy attól félek, azt hiszi lopni akarok, vagy a kijáratnál kifizettetik velem a villanyszámlát, amit elhasználtam?