A KIDOBOTT TÉVÉ

 

Na, mi a rák! Hát már maga

az új tévé van kidobva?

Nem az Isten, aki elvesz

neki nemcsak enni kellesz,

 

nemcsak enni, nemcsak inni,

de egy tyúkkal barátkozni.

Lámcsak jó az ördög, jót ád,

persze fehér helyett tarkát,

 

jó az ördög, nem szégyenli

a jóságot felnégyelni.

Levágja a kedves tyúkot,

a levesből zuzát lopkod.

 

Itt szaladgál föl és alá,

még a metróra is fölszáll,

eszébe jut, jegyet vizsgál,

ha nincs jegyed, mindig ott áll.

 

100 forintot dob a földre

elfogadni tilos tőle,

de aki azt észreveszi,

csak lehajol és fölveszi.

 

Jaj, fölveszik, jaj, fölveszik!

Mint a keselyűt etetik.

Válogat a véletlenben,

bankelnök se teszi szebben.

 

Ezért aztán, szép új tévé,

nyugodtan lehetsz a másé,

iparkodjál, ne legyen ám

képek szűkében a hazám.

 

Képből élünk, képet eszünk,

képek mögött az életünk.

A szemétről majd elvisznek,

kerekes kocsira tesznek,

 

szétszerelnek, összeraknak,

másvilágra nyíló ablak.

Az ég volt a régi tévé,

azt ugyan ma ki is nézné.

 

Nem érthető felhőformák,

a fiastyúk, a kos és rák.

És a szél a magyarhangja.

Ezért van rég kikapcsolva.

(VI)

 

 

 

 

 

 

 

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés