olvasó - sarok...

DÉRY Tibor

SZERELEM

A Szerelem első megjelenésekor - 1956 nyarán - a Niki c. kisregénnyel egyetemben "klasszikus-gyanús" alkotásnak számított, s ez a közvélekedés nem módosult a későbbi évtizedek folyamán sem, inkább kanonizálódott, szinte függetlenül a teljes oeuvre irodalomtörténeti helyének megítélésében mutatkozó véleménykülönbségektől. Kezdeti népszerűségéhez minden bizonnyal hozzájárult az a tény, hogy publikálása nem pusztán irodalmi szenzációt jelentett, hanem politikai esemény is volt, elsőként adott hírt a "hosszú ötvenes évek" riasztóan komor, embertelen légköréről, illetve az 1953-as fordulathoz, Nagy Imre fellépéséhez fűződő reményekről. Azóta - különösen a rendszerváltozás (1990) után számos olyan szépirodalmi alkotás született vagy került hosszú lappangás után napvilágra, amely akár a Nikinél, akár a Szerelemnél részletezőbben, a brutalitásokat pontosabban a nevükön nevezve ábrázolta ezt a korszakot, a Nikiés a Szerelem fénye-jelentősége azonban nem halványult el mellettük, arról tanúskodva, hogy mindkét kisprózai remeklés művészi vonzereje nem pusztán írójuk korabeli viszonyokkal dacoló, szókimondó bátorságában rejlik. Déry ugyan - a választott műfaj törvényeiből - következően lemondott a diktatúra szörnyű vonásainak egyenkénti megjelenítéséről, ám annál következetesebben aknázta ki a kispróza kínálta atmoszferikus sűrítésben rejlő lehetőségeket: a novella egy nagy kifejező ellentétre épül, pontosan felidézve ezzel a lényeget: egy erőszakos hatalom rátelepülését a jóban-rosszban emberi léptékű hétköznapokra. Erőteljes a kontraszt: a börtönből frissen szabadult férfi körül szövődő szolidaritás, az egyszerű, ám mégis sokat mondó gesztusok sora, a feleség csöndességében hiteles, megragadóan szép hűsége mind-mind azt a bizakodást sugározza, hogy az önkény talán feltartóztatható, ereje megtörhet az elemi tisztesség szilárdságán. (Legeza)