tudni illik,hogy mi illik...

Tegeződés

Sokan ismerik Karinthy Frigyesnek a Tegezés című jelenetét, amely kitűnő szatírája annak, hogy az emberek milyen zavarban vannak mikor nem tudják, hogy tegeződjenek-e, vagy magázódjanak.


A tegeződés az angolban nem probléma, hiszen a te és az ön személyes névmás ugyanazzal a szóval van kifejezve. Félig meddig a francia nyelv is megoldja a tegeződést. Nálunk azonban ugyancsak nagy gond a tegeződés.

A gyerekek az iskolában természetesen tegeződnek, az is természetes, hogy a felnőtt tegezi a gyereket, a pedagógus az általános iskolásokat. Amíg gyerekek vagyunk ismeretlen felnőttet nem illik visszategezni.

A tegeződés a felnőtt korban úgy kezdődik, hogy az egyik fél indítványozza a pertu viszonyt. Hogy melyik fél azt nem nehéz kitalálni: az idősebb a fiatalnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak.

Az összetegeződés formái nem lényegesek, de gyakran kíséri koccintás egy pohár itallal. Egy baráti kézfogás is elegendő a viszony elkezdéséhez.

A tegeződés révén bizalmas kapcsolatba kerülünk a másik személlyel. Ezt a bizalmat nagyon kell őrizni a tegeződés során is. Nyelvünk nagyon gazdag a tegező fordulatokban, így módot ad árnyalati különbségekre is. A kellő tiszteletet megadhatjuk így is: "jó reggelt Pista bátyám", vagy "Légy szíves igazgató úr".

Nem szabad kiprovokálni az idősebbtől, vezetőtől, vagy hölgytől a tegeződést. Előbb alapos ismeretségre van szükség, ahhoz, hogy a kapcsolat megérjen a közvetlenebb megszólításra és társalgásra.

Üzemben, hivatalban, munkahelyen általában a nők tegezik egymást, hasonlóan a férfiak is. Ez alól természetesen kivétel a nagy korkülönbség és a beosztotti viszony.

A családon belül ma már elfogadott dolog a tegeződés, közeli és a távoli rokonainkat is szoktuk tegezni.

 
A tegeződés nem kötelező, de nem illik visszautasítani sem!