egyperces...

Asszonyok
(Egy mondat kihívásra)

Így történt, hogy amikor Bősz Szenthevederfalvi Kiguvadószemű Sárospataki Piszkosszőke Göndör Ferenczy Hetvenkilencgádorosgubai Arisztid, röviden Szenthevederfalvi Kiguvadószemű Sárospataki Piszkosszőke Göndör Ferenczy Hetvenkilencgádorosgubai Arisztid, és hűséges fegyverhordozója, Alabástromi Péter Gyárfás berontott Bakonyszentandrástófalvi Ciccegő Borvirágosorrú Lándzsás Útifű-Kertaljai Kerekfejű Kerekdedi Hetvenkedő Henrik bakonyszentandrástófalvi várába, a vár ura és egész házanépe bódult állapotban hevert a hosszú étkezőasztalon, vagy éppen amellett egy-egy félig lerágott csirkecombcsont, hatalmas, ételmaszatos, de amúgy mindig kényesen fényesre tisztított ezüsttálak, ezüstkupák között, és egyikük sem vette észre, hogy Arisztid, a Bősz Szenthevederfalvi Kiguvadószemű Sárospataki Piszkosszőke Göndör Ferenczy Hetvenkilencgádorosgubai-ház legifjabb sarja, s egyben a családi birtokok örököse berontott a várba, hogy Hetvenkedő Henriken, cselszövő kuzinján bosszút álljon, amiért az galád módon kétszáz emberével rárontott az elmúlt esztendő tavaszának derekán, úgy április huszonkettedik napja körül hetvenkilencgádorosgubai várában, s elrabolta az asszonynépet, miközben az urak az ősi pincében, a még ősibb hetvenkilencgádorosgubai vörösbort (amely igencsak zamatos volt enyhe őszillatával – vagyis az áfonya, a tőkéken már aszúsodni kezdő szőlő, s a méz aromájával -, valamint kellemes savaival és a kékfrankoshoz hasonló ízével) iddogálták, s a harmadik öblös pohár után, valamint egy-két ráadás kupa kiürítésének végeztével jókedvűen dalolásztak szebbnél szebb énekeket a borról, s minden másról; s hát miután hajnal hasadtával libasorban, egy-két földbirtok nagylelkű eladományozása után peckesen felsétáltak a pincéből, láták ám, hogy nincs meg az asszonynép, s hej, gerjedt akkor haragra Bősz Szenthevederfalvi Kiguvadószemű Sárospataki Piszkosszőke Göndör Ferenczy Hetvenkilencgádorosgubai Arisztid, s eltervezte a bosszúhadjáratot az asszonyokért, tervezte éjjel és tervezte nappal, tervezte kilencvenkilenc, majd még kilencvenkilenc, majd kilencvennyolc napon át, s mire odáig jutott, hogy felöltötte vértjét, magához vette pajzsát és kardját, felnyergeltette a lovát, s elindult, már csak Alabástromi Péter Gyárfás, a hűséges fegyverhordozó maradt vele, aki a ládzsáját tartotta; s most ez az Alabástromi Péter Gyárfás ott áll ura, Bősz Szenthevederfalvi Kiguvadószemű Sárospataki Piszkosszőke Göndör Ferenczy Hetvenkilencgádorosgubai Arisztid mellett a hatalmas vár még hatalmasabb csarnokában, s nézi a népet, hogy vajh, mit is kezdjenek most, vagy hogy mit is kezdjen most ő, kinek ura elkomorodott arccal, hitét, s mindenét elveszítve érthetetlenül megfordul, s kiballag a fakapun, lemondva arról, hogy ebből a szégyenletes társaságból még valaha is visszaszerezze elkóborolt báránykáit, az asszonyokat.  (BN)