jó éjt...

A sápadt bánat

Vörössé válnak lassan a lombok,
kezessé szelídül a nyár heve,
hűs völgyeket ölelnek a dombok,
ernyedten hull a fáknak levele.

Libegnek, mint tarka lepkerajok,
páráll a homály, suttog a liget,
egyre kurtábbak lesznek a napok,
fogytán a fény, közelít a hideg.

felhőket ringat a zord szürkeség,
a pőre utca vad szeleket űz,
a félelmetes, megült sötétség
bánatos, bús arcokra merevült.
A sápadt bánat kelletlen pihen
a fénytelenség sivár öbliben.
(HTK)