egyperces...

Fotel a kastélyból

- Szörnyű dolog a háború – állapítottam meg magamban ezredszer is, miután elmeséltem egy barátomnak egy történetet, amely nagyapámmal történt.
Mikor meglátogatott otthonomban, körbe vezettem a házban. A konyhába érve arcán érdeklődést fedeztem fel. Szememmel követtem tekintetét, bár már sejtettem, figyelme a régi fotelre irányult, amely a sarokban állt. Nem is tévedtem. Kisvártatva megkérdezte, honnan szereztük a szép fotelt.
- A bélai kastélyból – válaszoltam, miközben felidéztem nagymamám szavait a háborúról és arról, hogyan került hozzánk a fotel.
A második világháború már a vége felé közeledett, mikor a front hozzánk is elért. Hat hétig csatároztak a faluban a katonák. A falu lakossága földalatti pincékbe bújt a golyó- és gránátzápor elől. Előbb a németek, majd az oroszok szállták meg a falut. A németek az oroszok bevonulásával az erdőbe és a szőlőhegyre szorultak, onnan bombázták az utcákat.
Nagymamám ekkor még csak tíz éves lányka volt, nagyapám pedig három évvel idősebb kölyök.
Sokan sebesültek meg a háború alatt, köztük nagypapám is.
Az emberek ugyan elbújtak a pincékbe, állataikat azonban front alatt is az ólakban hagyták. Mikor fegyverszünetek voltak, feljártak, hogy némi táplálékot az állatoknak is adjanak.
Egy alkalommal, mikor egy ideje tűzszünet volt, nagyapámat küldték fel, hogy a szomszédban megetesse az állatokat. Azonban miközben a szomszédba szaladt, megtörtént a baj. A ház sarkánál egy gránát robbant, melynek szilánkja belefúródott a combjába.
A sebesült orosz katonákat ekkor Bélán, a kastélyban ápolták. Orvos híján nagypapámat is ebbe a kastélyba szállították. Az úton dédnagymamám kísérte el. Ekkoriban már sokszor nagyon hideg volt, a szánon pedig, amellyel Bélára jutottak, dédnagymamámnak már csak oldalt jutott hely. Így történt, hogy combja hozzáfagyott a szánhoz. Ennek nyomait örökre magán viselte.
Mikor végre elértek a kastélyhoz, nagyapám ugyanolyan kezelésben részesült, mint a sebesült katonák, míg dédnagymamám azokkal lakott, akik ezeknek a sebesülteknek főztek. Eltelt így néhány hét, időközben a front is továbbvonult a faluból. Mikor papámat hazahozták, még nem tudott rendesen járni, így egy fotellel együtt tették fel a kocsira. Így került a fotel a bélai kastélyból hozzánk.
A kastélyt azóta a próbatételek után rendbe hozták. Ma szállodaként működik. A fotel azonban azóta is a családunk tulajdonában áll.
- Ez egy töredéke csupán egy család történetének a háború megpróbáltatásairól. Csak egy rövid történet, mégis fájdalmas emlék. A világban rengeteg család életében történtek hasonló dolgok. Sokan vesztették el a szeretteiket. A háborúknak mindig vannak ugyan győztesei, de az igazság az, hogy mindenki csak veszít.