településeink...

Abaújvár  

Abaújvár
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség	Abaúj–Hegyközi
Rang	község
Polgármester	Csuha Pál
Irányítószám	3898
Körzethívószám	46
Népesség
Teljes népesség	269 fő (2008. január 1.)[1] +/-
Népsűrűség	36,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	7,32 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése

Abaújvár település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Abaúj-Hegyközi kistérségben, Miskolctól 72 kilométerre északkeletre, a szlovák határ mellett. Abaúj vármegye névadó települése.

Története

"Ujvár (Aba), Abauj vmegyében, magyar falu, Kassához délre 2 mfldnyire, közel a Hernádhoz: 183 kath., 530 ref., 82 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Synagóga. Régi vára, melylyet Aba Sámuel épittetett, s mellytől a vmegye nevét vette, most omladékokban hever. F. u. Zombory b. Perényi b. Rudnyánszky, gr. Forgács és Csáky. Ut. p. Hidas-Németi."^[2]

"ÚJVÁR. Magyar falu Abaúj Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Nádasdhoz közel, és annak filiája; határja középszerű".^[3]

Középkorban

A környék a honfoglalás korában az Aba nemzetségé volt. A település feltehetőleg a 11. században keletkezett – első említése 1046-ból származik –, bár földvár már hamarabb is állhatott itt. A régészeti feltárás szerint a fa-föld építésű vár sánca egy, a római császárok korában (1.-4. század) itt állt település maradványaira épült. A 14. századi krónikás hagyomány szerint a várat Aba Sámuel építtette, ez az adat egybevág a régészeti feltárások eredményével is. A vár neve, Újvár a közeli Abaújszina melletti egykori Óvár nevű földvártól való megkülönböztetésre szolgált. Az impozáns méretű, 3.9 hektár területű vár valószínűleg viszonylag rövid idő, három, három és fél év alatt felépült. A fal alapszélessége huszonhárom méter volt, eredeti magasságát hét méterre becsülhetjük a belső oldalon, kívül pedig mintegy 15 méter magasra emelkedett a Hernád szintje fölé. A fal a külső oldalon meredeken emelkedett, itt a faszerkezetet vastag sárréteggel tapasztották be, hogy megakadályozzák a felgyújtását. Befelé viszont lépcsőzetesen lejtett, ez megkönnyítette a védők feljutását a sánc tetejére. A vár egyetlen kapuja kelet felől, a mai falu irányából nyílott. Innen egy mostanra már erősen feltöltődött árok is védte.

Valószínűsíthetően Aba Sámuel, aki István király sógora volt, az Aba nemzetség Hernád menti és mátraaljai birtokaiból szervezett egy megyét valamikor a 11. század első felében. Az itteni központjáról Újvár nevet kapó vármegye területe a későbbi Heves, Abaúj és Sáros vármegyék területét foglalhatta magában.

1046-ban az Orseoló Péter királlyal elégedetlen magyar urak által hazahívott két száműzött Árpád-házi herceg, András és Levente e várban találkozott a lázadó Vatával és társaival, akik itt ismerték el királyuknak Andrást. András innen indult el Székesfehérvár felé seregeivel, ahol rövidesen királlyá koronázták.

A középkorban errefelé haladt a Lengyelország felé vezető fontos kereskedelmi útvonal, és itt pihentek meg a menekülésük után hazatérő Árpád-házi hercegek, a későbbi I. Géza és I. László királyok.

1106-ban egy másik Árpád-házi herceg, a bátyja ellen lázadó Álmos foglalta el a várat Lengyelországból kapott katonai segítséggel. Könyves Kálmán ostrom alá vette Újvárat, mire a megrettent Álmos herceg megadta magát a királynak. A vár a 13. század közepén Észak- és Kelet-Magyarország legerősebb várának számított, a megmaradt okiratok szerint a tatároknak nem sikerült bevenniük 1241-42-ben. Újvár, amelyet éppen ettől az időtől kezdtek mind gyakrabban Abaújvárnak nevezni, a sok más Árpád kori ispáni székhellyel ellentétben a tatárjárás után még hosszú ideig megőrizte vezető szerepét. Nem sokkal a tatárjárás után, 1251-ben IV. Béla király személyesen intézkedett védelméről, valószínűleg ekkor kőfalat is építettek a fa-föld sáncok tetejére.

Az itt szolgáló ispánok egyben a királyi udvar főtisztviselői (nádor, udvarbíró, főlovászmester) is voltak. Károly Róbert 1312-ben az Abaúj megyei Rozgonynál aratta első jelentősebb sikerét az ellene lázadó tartományurak felett. Ezt követően megfosztotta itteni hatalmas birtokaitól az Aba nemzetségbe tartozó Amadé nádor családját, és itáliai eredetű hívére, Drugeth Fülöpre bízta a vidék kormányzását.

A település és a vár a 14. század végére vesztette el megyeszékhely szerepét. 1394-ben Zsigmond király adományozta a települést Perényi Péternek, a család hosszú időn keresztül birtokolta Abaújvárt, rövid megszakításokkal. A Perényi család több alkalommal is királyi engedélyt kapott a vár megerősítésére, azonban feltehetően nem érte volna meg a hatalmas területű várat korszerűsíteni, helyette Nagyidán építtettek maguknak új főúri központot, kisebb, korszerűbb új várat.

1441-ben Giskra János elfogatta a nagyidai vár és tartozékainak - köztük Újvár - birtoklóját Perényi Jánost, és 24 000 aranyat követelt tőle szabadulása fejében. Perényi csak egy részét tudta kifizetni, ezért elzálogosította a nagyidai várat és tartozékait Giskrának. Giskra azonban pénzavarai miatt 1449-ben tovább adta Modrár Pálnak a nagyidai uradalmat. 1461-ben - a Giskra által elfogatott Perényi János fia - Perényi János újra megszerezte a falut, amit azzal is megpecsételtek, hogy János elvette Modrár lányát, Katát.

A török hódoltságban

1556-ban Perényi Ferenc résztvett a nagyidai vár védelmében, a várat azonban lerombolták Ferencet, pedig fogságba hurcolták, ekkor, 1557-ben került a falu Perényi Mihály tulajdonába (a szerződésben szerepel először a falu nevében az Aba előtag), akinek a sírját 1835-ben találták meg a templomban.

Karbantartás híján a sáncok faszerkezete romlásnak indult, a kőfal köveit pedig a falubeli építkezésekhez használták fel. Noha a sáncok napjainkban is állnak, az ide látogatónak nem jelent maradandó élményt látványuk, mert a falu teljesen körbenőtte az egykori falakat, és egyébként sem esik jó rálátás a fákkal, bokrokkal benőtt egykori várfalra.

A 20. században

Abaúj vármegye innen kapta a nevét. A trianoni békeszerződés után a falu az ország peremére került, így még többet veszített jelentőségéből.

Látnivalók

Református templom  

14. században épült, egyhajós, végén félkörös, gótikus szentéllyel végződő. Állagmegóvás céljából a századok során támpillérekkel vették körbe, összesen tizenöttel, mint később kiderült ezek nemhogy javítanak, hanem rontanak a templom állapotán. 1912-ben egy felújítás során kerültek elő a falfestmények. 1966-ban az egész északi falat borító falfestményre találtak rá. 1866-ban neogótikus stílusban nyolcszögletű tornyot építettek hozzá, amely olyan jól sikerült, hogy még a szakavatott szemet is megtévesztheti.

2008 novemberében, a feltárások során megtalálták a valamikor 1423 előtt meghalt Perényi Péter országbíró sírkövét.^[4]

 

Csáky kastély, majd Ferdinandy-kastély

A Csáky-kastély építtetője Csáky János volt a 18. században. De már jóval korábban is említenek egy fából készült kastélyt, amely a 16-17. században épült^[5]