jó reggelt...

Hajnali halak



Nyárnak éje csicsergésre várt,
Nézte a halovány napot,
Szerenádozott egy kakas-pár,
Keltegették a holnapot,

Ködös sötét türelmetlen volt
Hívta Földnek túloldala,
Számára még ismeretlen volt
A fény, a madarak dala,

Távolban földút kanyarodott,
Nekiszaladt az erdőnek,
Hajnali csönd halkan mocorgott
S énekelt az ébredőnek,

A távol ölelte a napot
"Szeretlek" - mondta, s elpirult.
Kék kezével fátyolért kapott
majd szégyenlősen mögé bújt,

Megnyílt előttem tündérország,
Mint mesében: egyszer régen,
Lejött akkor ott a Mennyország
Földhöz közel ment egészen,

Hajnali halak hancúroztak,
Ugrabugrálva úszkáltak,
A horgászbotok bámultak,
Ilyen csodát még nem láttak!

Gyarapodó gyermek napocska
Megfürdött a horgásztóban,
Ráncait arcáról lemosta,
Gyönyörködve a valóban,

Víz tükrében megnézte magát
Midőn kék égre bandukolt
Kifésülte kócos haját...
Lehet, mindez csak álom volt?

Hova tűnt a kicsi horgásztó?
Felébredtem? Ez Borzasztó.
(Sz I)