Bármily meglepő a pirítós kenyér és a pohárköszöntő szoros kapcsolatban állnak egymással. Az ókori rómaiak felismerték, hogy ha a rossz, savanyú, ecetes borba egy darabka égett kenyeret dobnak, az ital íze sokkal jobb lesz. Ennek hátterében az áll, hogy az égetés hatására képződő szén megköti a savas anyagokat, kivonja a borból a savanyúságért felelős molekulákat.
A pohárköszöntők szokása szintén ókori találmány, a görögök, majd nyomukban a rómaiak is éltek vele. Az ok prózai: a házigazda így biztosította vendégeit arról, hogy a felszolgált bor nem mérgezett. Elsőként magának töltött a közös kancsóból, és néhány kedves szót követően kiitta poharát.
Az itallal a kézben elmondott méltató beszéd és a borban (egyes források szerint sörben is) úszó megégetett kenyérdarab így összekapcsolódott, és az égetésre, pirításra utaló latin eredetű „toast” szó lett mindkettő megnevezése.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés