....

MA...

Már tíz perce csak a mamára

gondolok, lám, nem vagyok árva.

Nyikorgó bánattal a lelkében

megy a folyosón, megy szegényem.

Én már őszinte ember voltam,

nem a hazugság jön a sorban.

A mosógépből kitereget,

és nem mond rólam ítéletet.

Ahol most laknak, nincsen padlás,

és pince sincs, de persze van más.

Hagyja a vékony számlát másra,

engem képzeljen a szorzásba!

Nem nyafognék, és most se késő,

a lámpában kiég az égő,

a folyosó sötétbe borul.

Őtőle tanultam magyarul.

(VS)