Ajtók, ablakok hézagtömítése

Az új nyílászárók természetesen huzatmentesen záródnak, ám a régi, fából készülteknél már aligha lehet erről beszélni. Az okok sokfélék lehetnek, ám többnyire az keretek vetemedése, a zárszerkezeteik kopása és a vastagon rájuk kent festékrétegek is okozhatnak zárt állapotukban huzatot okozó réseket, befeszüléseket, amik azután hézagosságot okoznak. Ez a fűtési idényben fokozott hőveszteséget okoz, ami ellen különféle módon lehet védekezni.

A legáltalánosabbnak mondható és igen egyszerű módszer az öntapadó ragasztóréteggel ellátott poliuretán résszigetelő csíkok alkalmazása. Ezek ugyan nyitott cellás anyagú szalagok, ám kb. 5 mm-es vastagságuk miatt akár 2 mm-nyire is összenyomhatók. A ragasztórétegüket fólia védi, és 9-15 mm szélességben is beszerezhetők. Hátrányuk részben az előnyük is, nevezetesen, hogy az egyenetlen szélességű rések áthidalására is alkalmasak, e mellet azonban alig gátolják a helyiségek szükséges és állandó légcseréjét, a kellemetlen huzatosságot azonban megszüntetik. Sajnos nem túl tartósak, hamar elpiszkolódnak és általában évente ajánlatos a megújításuk. Tapadásuk csak kellően zsírtalanított felületen megfelelő, különben leválásra hajlamosak. Toldásuk nem túl eredményes és a sarkokon elég nehéz az egymás mellé ragasztásuk és gyakran a nyújtásuk miatt válnak le.    

Mivel a faablakok gyakran vetemedettek is, a hézagaik többnyire változó méretűek. Az megszüntetésük éppen ezért elég nehéz. Előzőleg érdemes asztalossal elvégeztetni a passzításukat és csak ezt követően ajánlott a változó méretű hézagaikat tömíteni. Egyszerű megoldás, ha a letisztított egymásra csukódó felületeket az ablak keretein alaposan finom csiszolópapírral letisztítani, majd körben kinyomópisztoly segítségével a legszélesebb hézagnál kicsivel vastagabban a letisztított részekre tömítőpasztát nyomni. A masszacsík folyamatos legyen és szélesebb folpack fólia csíkkal lefedve az ablak becsukásakor a képlékeny akril anyag pontosan ki fogja tölteni a réseket, annak változó méretéhez igazodva. Az anyag általában egy nap alatt megszilárdul, anyaga viszonylag rugalmas marad és a fólia eltávolítása utána szélei egyenes vonalzó mellett éles késsel két oldalról egyenesre vághatók. A szélek mentén átvágott tömítő anyag éles vésővel viszonylag könnyen eltávolítható és a már egyenletes szélességű  tömítés esetleg még át is festhető. Ezt az anyagot célszerű egyébként használni az üvegezés gitt tömítésének a pótlására is.

E két módszeren kívül természetesen számos méterben és profilban különböző EPDM anyagú őntapadó réstömítő idomot is lehet a nyílászárók hézagainak tömítésére használni. A különböző tömítő idomok kiválasztásánál azonban figyelembe kell venni a rések méretét, mert bármelyikük csak adott mérethatárok között hatékony. A túl változó méretű hézagok kitöltésekor gyakran előfordul, hogy a szűkebb réseknél feszítést jelenthetnek az egymásra záródó felületek között, mai nehezítheti a nyílászárók záródását és deformációk előidézője is lehet a rosszul megválasztott réstömítő idom. A rések méretét ezért több helyen pl. gyurma csíkkal célszerű meghatározni. Az ilyen gumi réstömítők sem örökéletűek, a ragasztórétegük pedig leválásra hajlamos. A levált csíkokat pedig új, pontosan beszabottakkal kell pótolni, toldásuk ugyanis nem tartós.

Aki azonban igényesebb és főleg tartósabb megoldást igényel, annak szakemberhez kell fordulnia. Ilyen esetekben a szakállas réstömítőt mart horonyba préselik, ám előtte a keretet, vagy ajtót passzítani kell. A hornyok kimarását speciális géppel végzik és a rendkívül rugalmas, maradandó alakváltozásra nem hajlamos réstömítő mázoláskor ki is vehető a helyéről, ami megkönnyíti a mázolási munkát. A rést azonban minden mázolás után ki kell tisztítani a festékmaradványoktól és a réstömítőt csak ezt követően lehet újból vissza préselni a helyére.

Ablakok gittelésének javítása

Az ablakok köztudottan szélsőséges hatásoknak vannak kitéve. Ennek következtében az ablaküveg hornyait védő és kitöltő hagyományos olajos gitt rétege idővel megrepedezik, majd ki is hullik a helyéről. Ha nem pótolják, akkor a fakeret aljazása –amelyik befogadja az üvegtáblát- az eső hatására fokozatosan korhadni kezd. Ez főként az alul levő vízvető lécnél szokott bekövetkezni, ám az erős napsütötte részeken sem ritka a kiszáradt gitt kihullása. Az üvegezést ugyan az üveges szegek a helyükön tartják, ám a nedvesség ellen a fát már nem védi semmi. Javításakor a málló fa és gitt részeket alaposan ki kell csiszolni, majd félolajjal beeresztve pótolható a fa olajtartalma. Néhány nap száradás után már olajos üveges gittel kipótolható a hiányzó fedés, amit keskeny spatulyával ferde síkban lehúzva kell az üveghez és a fához préselve simára húzni. A sima felület kialakítása érdekében ajánlatos a spatulya lapját félolajjal áttörölni, ami a lehúzás műveletét is megkönnyíti és teljesen zárttá és simává teszi az új gitt rétegének a felületét. A gitt kb. csak egy hét múlva szilárdul meg és csak ezt követően lehet festéket kenni a felületére. A festékkel az üvegre is 3-4 mm széles ráfedéssel biztosítható a kellő vízzáró bevonat.

Van erre más megoldás is, mégpedig a régi gittréteg teljes eltávolítása és  mind a befogadó horony, mind az üveg fedett részének alapos letisztítása. Az esetleg kihullott háromszögű üvegfogó szegek pótlása után akril tömítőanyaggal kell a gitteléshez hasonlóan ferde síkú feltöltéssel pótolni a régi gittelést. A tömítőanyag pár nap alatt megköt, és lefesthető. Az üvegre ez esetben is festéket kell kenni, mert csak így lesz vízzáró az ablak keretének új, külső fedőtömítése.