jó reggelt...

Az első sárga levél

A fák alatt feküdtem,
Merengve fölfelé.
Hát ellibeg fölöttem,
Bénán, aszály-ütötten
Egy sárga tölgylevél.

Könnyelmű szél zilálja
Az asszu lombokat,
De nem leng több utána,
Csak ő az ősz leánya,
Az első áldozat.


Egyetlen, aki lenni
S nem-lenni is megért.
Valami hívja menni
- Menni-e vagy pihenni? -
Nem kéri, hogy miért.


Mért éppen ő az első?
És mért ilyen korán?
Mért nem dajkálta esső
Kis életének első
És utolsó nyarán?


Nem kérdez és nem lázad,
Panasza, könnye sincs.
Hűlt erein alázat
Halk zizegése bágyad
És lelkemen legyint:


,,Törvényemet betöltöm:
Édes volt odafönn,
És jó lesz lenn a földön.
Azt, ami lesz, köszöntöm,
Ami volt, köszönöm.``
(S S.)