A romániai Aknasugatag közelében van egy hely, egy emelkedő, ahol az autó leállított motorral felfelé indul el, mintha „valami húzná” felfelé. Mi állhat a jelenség hátterében?
A Földön számos helyen, szinte az összes kontinensen előfordulnak olyan „emelkedők”, melyeken az üresbe tett autó, labda vagy bármilyen gurulni képes tárgy látszólag felfelé indul meg. Ezeket angolul gravity hill-nek (gravitációs hegy) nevezik, és sok település a turisták odavonzása érdekében misztikus felhangokkal reklámozza a „csodát”.
Sokan kísértetek, UFO-k, mágneses torzulások, gravitációs anomáliák számlájára írják a jelenséget. Számos kutatócsoport végzett az ilyen gravitációs hegyeken különféle méréseket, és mindannyian arra jutottak, hogy a gravitáció – melynek mértéke nem tökéletesen egyforma a Föld minden pontján – nem tér el szignifikánsan a lejtő különböző pontjain.
A jelenség hátterében optikai csalódás áll. Az emelkedő valójában lejtő, azaz amit a legalsó pontjának gondolunk, az a legfelső pont és viszont. Aki már járt ilyen helyen (én magam is), kapásból rávágná: de hát saját szememmel láttam, hogy emelkedik! Az optikai csalódások már csak ilyenek. Az imént említett kutatócsoportok igazolták, hogy a lejtő végpontjainak tengerszint feletti magassága eltérő: az alja van magasabban.
Az optikai illúziót az hozza létre, hogy ezeken a helyeken a horizont vagy nem látható (pl. sűrű erdő), vagy valami miatt torzul, elferdül (lankás domboldal a szemhatáron). Az is segítheti az érzéki csalódást, ha nincsenek jelen viszonyítási alapként szolgáló tereptárgyak, például fák. A fák növése, dőlése szintén becsapós lehet, ha ahelyett, hogy függőlegesen állnának, megdőlnek egy adott irányba, emelkedő látszatát kelthetik. Ugyanígy az is beugrathat, ha a távolban lévő fák magasabbra vagy alacsonyabbra nőnek, mint a közelebbiek.
Olyan is előfordul, hogy az út, amelyen eredetileg haladunk, hosszan, egyenletesen, kis mértékben lejt, és ugyanígy a szemhatáron belüli táj is követi ezt. Így a szemünk és agyunk hozzászokik, és úgy értelmezi, mintha vízszintesen haladnánk. Amikor elérkezünk a „varázsemelkedő” aljához, úgy érezzük, hogy felfelé gurul rajta az autó, holott a vízszinteshez képest továbbra is lejtőn vagyunk, pusztán az eredeti lejtéshez viszonyítva kisebb a pálya meredeksége.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
