olvasó - sarok...

GION Nándor

MINT A FELSZABADÍTÓK

Tizenöt elbeszélést tartalmaz Gion Nándornak, a vajdasági magyar irodalom egyik legmarkánsabb képviselőjének újabb kötete, amely - híven a szerző vállalt "küldetéséhez" - a kisebbségben élő magyarság egy csoportjának történelmi múltját és jelenét formázza míves prózába.
A rövidebb-hosszabb írások lényegében egy elbeszélés-füzért alkotnak, amelyek hangulatukban és formájukban is az író meseszövési technikáját példázzák. Az elbeszélések keretét a jugoszláviai napi politikát átérző "drága ember, neves író" M. Holló János beszélgetései adják. M.H.J. - a gioni életműből már ismert - mélabús, de békés "havannai történeteihez" keres ihletet, miközben Irmai József műbútorasztalossal iszogat, aki történeteivel szórakoztatja. Az asztalos modern Szindbádként utazza be a volt Jugoszláviát és a mai szerb-horvát harcok színtereit. Utazásai során megszámlálhatatlan "kalandba" keveredik, amelynek hősei egyszerű magyar, szerb és horvát emberek. Ők adják egymásnak tovább és tovább az elbeszélés tartalmi szálát, amely rejtett humorral, balladai mélységgel, felszínen áttörő drámaisággal tárja föl az egyszerű emberek mindennapjait, furfangos küzdelmeiket a hatalom kijátszását, a gyökereiket erősítő túlélési technikáikat, szokásaikat, örömeiket és tragédiáikat. A széles társadalmi tablón mindenki felvonul: Dr. Gajdos Tamás orvos, Till Sándor, a kövér színházigazgató, a "művészek" (festők, keramikusok, színészek), akiknek az a dolguk, hogy "felgyújtsák a világot", Vukovár botcsinálta hősei, betörők, rosszlányok és tisztes munkásemberek. Mindannyian Gion Nándor szerettei, akiknek képzetében Magyarország olyan, "mint a szép alma: kívül piros, belül fehér", és akik úgy tekintenek a anyaországra, mint távoli tündérhonra, amely ott húzódik valahol az mindennapok megélt realitásain túl; elérhetően, biztos menedékként, amire azonban senki sem cserélné föl vérző és düledező ősi otthonát.
Az utolsó történetben ismét M. Holló János foglalja össze "tapasztalatait", megmutatva a sikeres kereskedővé (blokádtörővé) avanzsált vukovári hős példáján egy maroknyi embercsoport igazi nagyságát, amely a mindennapok meg- és átélésében válik mintaértékűvé. - Jó szívvel ajánlom a művet azoknak, akik Gion prózájára kíváncsiak és azoknak is, akik a délszláv válság hiteles irodalmi ábrázolását keresik.  (Legeza)