egyperces…

Korhatár…

Nincs kizárva, hogy az átlagosnál sokkal háklisabb vagyok bizonyos ingerek befogadásában. A képekkel kapcsolatban vehető észre, leginkább különcségem. Egy festményt szemlélve, még a művész szignóját is zavarónak érzem, nem illik a kompozícióba. 
Sejtésem szerint, ebben szerepet játszik fiatal éveim fotómániája, a fényképezés hőskorában magam hívtam elő, másoltam, nagyítottam képeimet. A fekete fehér technikán sokkal hamarabb észrevehető a legkisebb hiba is, és igen nehéz kézi munkával (retusálás) lehetett javítani. 
Hol vagyunk, már ettől, dinamikus képstabilizálók, képjavító technikák, fotó programok, már szinte nem is mi fényképezünk, hanem a technika. 
Bocsánat elkalandoztam.
A fenti okból, rendkívül irritált a képernyő jobb alsó sarkában, -az ORTT utasítására bevezetett- korhatárjelző piktogram, nem beszélve arról, hogy értelmetlennek, felesleges információnak is tekintem. Ha a gondos szülő törődik azzal, hogy mit néz a gyermeke a televízió készüléken, akkor a műsorfüzetből jó előre, még a tiltás érzését is elkerülve, közösen eldöntik, hogy mit néznek meg. A film kezdetekor megjelenő tilalom, épp ellenkező hatást vált ki: Itt most valami olyasmi jön, amit nem engednek nézni, és ha nincs ellenőrzés, akkor ugye…
Soha nem hittem, hogy ez a piktogram valaha is vidámságra késztet, de amikor megláttam egy fiatal hölgy autójának hátsó szélvédőjén, szabályosan a jobb alsó sarokban a piros +18 jelet, hangosan felnevettem.

(BJ)