„Ma tanulás közben az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy mi is az a radír? Ki találta fel? És miért tudjuk a papírról eltüntetni vele a grafitot, némely esetben még a tollat is? És miből van?”
Ahogy a radír régies neve, a törlőgumi is sugallja, alapanyaga eredetileg a gumi. Bár a gumit Közép- és Dél-Amerikában a 11. századtól ismerték, Európába csak a XVIII. században jutott el. Charles Marie de la Condamine francia tudós és felfedező volt az első európai, aki 1736-ban nyersgumi mintát hozott Dél-Amerikából Európába. A tudós feljegyezte, hogy a gumifa nedvét, az általában a gumifák közelében élő hajnalka nevű virág nedvével összegyúrva rugalmas anyag képződik.
A Francia Akadémia 1752-ben közleményben jelentette meg az első hírt arról, hogy a caoutchouk (kaucsuk), a Hevea brasiliensis nevű fa megcsapolásakor kifolyó folyadék sűrítménye (latin szóval: latex) alkalmas a ceruza által hagyott vonalak eltüntetésére. Ezt megelőzően nedves kenyérbéllel tüntették el az írást.
A radír alapanyaga lehet természetes (latex) vagy mesterséges gumi. Ez utóbbi alapanyagául többnyire sztirént vagy butadiént használtak. Az 1990-es évektől a nem kaucsuk alapú radírok alapanyaga szinte kizárólag polivinil-klorid. A radírok felének gyártásához azonban ma is kaucsukot használnak.
Természetes gumi esetében fontos hozzáadott anyag a kén. A gumifából kivont ragadós anyaghoz ként adagolva, majd a keveréket nyomás alatt hőkezelve, a latexből stabil és nagy rugalmasságú anyag keletkezik. Ezt a folyamatot Charles Goodyear fedezte fel a XIX. század közepén, és a folyamatot vulkanizálásnak nevezte el.
A természetes és mesterséges gumihoz is kevernek színt meghatározó anyagokat. Végül különféle adalékokkal befolyásolható a radír puhasága (keménysége), hajlékonysága valamint dörzsölési képessége is.
Hogyan fejti ki hatását a radír? Íráskor a grafitból - a ceruzabélből - mikrométeres darabok válnak le, és a papír rostjai között, a felülethez igen közel megtapadnak. Ha a radír kellően puha, akkor a papír rostjai közé beágyazódott grafitszemcséket már egyszeri törléssel képes magával vinni. A radírról leváló kis forgácsszerű képződményeken nagyítóval jól láthatók a grafitszemcsék.
A XIX. század második felében, az USA-ban szabadalmaztatták az első olyan ceruzát, amelynek végére radírt helyeztek. A Szabadalmi Hivatal végül nem fogadta el a találmányt, mondván a ceruza és a radír egybeépítése nem változtatja meg egyikőjük eredeti funkcióját sem, így a piac összes szereplője előtt megnyílt annak a lehetősége, hogy radíros ceruzát gyártson.