jó reggelt….
Hosszan zuhogó, hideg záporok
vad szeszélye dúlja szét a szépet,
fákról, bokrokról nyűtt levél forog,
levetkezik a maradék élet.
Fekete varjakkal tele a rét,
viharos, zord szelek kiabálnak,
lejjebb szállt a szürkésfekete ég,
a falak némán, hidegen állnak.
Ködvárat épít a síri világ,
a lezörgött lomb ravatalára,
a néma kertben őszvégi virág
zokogja búját a hajnaltájba.
A kert sáros, borús, zord fuvalma
növénylelkeket, szíveket szakít,
téli álomba ringatja halkan,
a halódó mező fűszálait.
Halkan feszül az elnémult határ
felette leszállt fellegraj remeg,
fehér csenden sikolt a hallgatás
melyen a kék idő lobogva lebeg.
(HollósiTóthK)