Hervé BAZIN

A REZEAU CSALÁD. VIPERÁT MARKOLVA.

Ez a hatalmas alkotás részint Mauriac regényművészetének tudatos követéséről vall, részint modernizálása, korszerűsítése az író nagybátyja, a kiemelkedő francia író, René Bazin stílusának. E két forráson túlmenően ráadásul az egész mű erősen önéletrajzi jellegű is, sajátos válfaja a francia nevelődési regénynek. A mű főszereplője Jean, akit kisfiú korától kísérünk végig egy kalandokkal, merész pályafordulatokkal, intellektuális és társadalmi lázadásokkal egyaránt telített életúton, egészen a családalapításig, illetve a sokgyermekes, boldog, harmonikus családfői állapotig. A kiinduló helyzet a leginkább mauriaci a műben: a dél-francia, dúsgazdag család, amely szinte matriarchátusi módon épül fel. Uralkodónője, minden családi sors meghatározója Jean édesanyja, aki az értelmes, tisztalelkű kisfiú gyűlöletét kelti fel, és az ellene való lázadáson keresztül is meghatározza további sorsát, életmódját. Jean első szerelme az anyai ellenállás miatt lesz a családból való kivonulás, a menekülés indítóoka. Jean lemond a vagyonról, a kijelölt életpályáról, munkás, kalandor, újságíró, majd igazi író lesz, és közben átéli a két világháború közti Franciaország történelmi sorsát, hányattatásait. A trilógia másik két kötete (A kiscsikó halála, Bagolyhuhogás) elsősorban éppen ezeket a társadalmi folyamatokat mutatja be, a széles áradású epika, a tabló, a realista montázs, a több szálú cselekményvezetés eszközeivel. Az utolsó darabban azonban elkötődnek a szálak, a magányosan maradt, hatalmától megfosztott anya ismét szembesül fiával, és ez a második nagy találkozás immáron jelképi erejű összeütközése két életmodellnek, sorsvariációnak.
A rendkívül gazdag életanyagot görgető, a legjobb francia regénytradíciókat újjáteremtőmű valódi esztétikai élmény.  (Legeza)