településeink...

Ságvár

Ságvár község Somogy megyében, a Siófoki járásban.

Fekvése

Siófoktól – az M7-es autópályától – 5 km-re fekszik a Szekszárd felé vezető 65-ös főút mellett.

Története

Ságvár területén több korból is értékes leleteket találtak a régészek. A legkorábbiak tanúsága szerint itt már a kőkorszakban is települések voltak, 17 000 évvel ezelőtt rénszarvasvadászok éltek itt. Származnak leletek a bronz- és a rézkorból is, az első írásban is említett település pedig a kelta eredetű Tricciana volt. A római időkben fontos közlekedési csomópont helyezkedett el a mai Ságvár közelében: itt keresztezte egymást az Arrabonát és Sopianaét összekötő, valamint a mai Keszthely és Adony közötti út. Az egykori, közel 1 km hosszú, 2,5 m széles római kori várfalból ma már csak néhány méternyi látszik, a református templom előtti romkertben. Az erőd a 4. században leégett, a rómaiakat lassan más népek váltották fel. Egyes vélemények szerint a hunok, mások szerint a 9. század végén ide érkező magyarok egyik törzsét Ság vezette, róla kapta a nevét a település.

A középkori Ság falu a mai településtől délnyugatra feküdt, lakói a 11-12. században egy kabar törzs tagjai voltak. 1038 és 1095 között a falu a pannonhalmi apátság birtoka volt, 1106-ban Álmos hercegé, később a dömösi monostoré. 1211-ben Ság neve szerepelt a tihanyi apátság összeírásában is, 1431 és 1447 között pedig a székesfehérvári őrkanonok és a johanita lovagok tulajdona volt. Ságvár néven (Sagwar írásmóddal) először 1460-ban jelent meg, ekkor Gáni Kristóf birtoka volt. 1536-ban a település 17 telekkel rendelkezett és a fehérvári káptalan tulajdonában állt, majd a török megszállás idején az endrédi náhije részét képezte. Vára több harc színhelye volt, a Tömlöc-hegy pedig onnan kapta nevét, hogy a törökök börtönt építettek ott. 1558-ban a tihanyi vár kapitánya, Takaró Mihály azt jelentette, hogy július 7-én „az terekek egy szentegyházat erősítettek meg. Rájuk üték... megvettem tőlük a tornyot.”

1531-ben Török Bálint pártfogásával a megmaradt magyar lakosság a református hitre tért át. 1571-ben a település a török kincstár adólajstromában szerepelt 48 házzal, később 52-vel. 1646-ban egy feljegyzés eklézsiáját már virágzó egyházként említi. 1715-ben új templomot építettek maguknak, ami helyett 1746-ban újabbat és erősebbet emeltek, de 1814-ben ezt is lebontották, mivel megsüllyedt, majd ezekben az években építették fel ma is álló templomukat. A katolikus templom a 18. század közepén készült el.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, amikor Jellasics a Sió környékén harcolt, a közelben tanyázott, majd Kossuth Lajos toborzói is Ságvár mellett gyülekeztek. 1864-ben Ságvárnak 224 háza volt. 1920-ban, a Nagyatádi Szabó István-féle földreform idején a veszprémi káptalan birtokából mintegy 120 holdat osztottak szét, a Rákóczi utcában pedig további házhelyeket. 1945-ben, amikor még mindig a veszprémi káptalan volt a falu legnagyobb birtokosa, 1660-an éltek itt.[3]

Nevezetességei

A Lyukas-domb

Római katolikus templom (Munkás Szent József), 1756-ban épült

Református templom (1819-ben épült), udvarán romkert

Nepomuki Szent János-szobor, 1830-ban készült

I. világháborús emlékmű

II. világháborús emlékmű

Aliréti vadászház

A falu közelében, az erdőben, egy löszös talajú dombban található a Betyár-barlang.

A ságvári szőlőhegy nevezetessége az úgynevezett Lyukas-domb: egy domb, amibe alagutat fúrtak.