Mikor állították az első hirdetőoszlopot?

A hirdetőoszlop a múlt század közepe táján "született". Létét egy pozsonyi nyomdásznak: Litfass Ernőnek köszönheti. Ő utána nevezik Németországban Litfass-oszlopnak. Litfass Sopronban, majd Bécsben volt nyomdászsegéd, később pedig Naumburgban, majd Berlinben alapított saját nyomdát. Naumburgban állította fel a piac közepén az első, kőből készült hirdetőoszlopot, amelyen eleinte csak saját nyomdájának árait tette közzé. Ennek az oszlopnak oly nagy sikere volt, hogy rövidesen az egész Német-, majd Franciaországban is elterjedt.

Az utcai hirdetések nyomai az ókori Rómától maradtak fenn. Ezeket albumoknak nevezték, és az "albus", fehér jelentésű melléknévből származott. Értesítések közhírré tételére falrészeket fehérre meszeltek és azokra fekete, vagy piros betűkkel festették a hirdetményeket. Egy Pompeiben kiásott ház falán ez olvasható: Ex hinc viatoriens ... vagyis magyarul: Vándor, haladj innen a 12. toronyig, ott Sarinusnak bormérése van. Látogasd meg azt. Üdv veled! (Ez igazán kedves, sőt finom hangú reklám...)

Témánk kiegészítésül bemutatjuk Móricz Zsigmond véleményét a reklámról:

"Hiszen még a pap se szégyelli, hogy meghúzassa a harangot, hogy az emberek megtudják, hogy most lesz az istentisztelet. És felállítják az útfélen a kereszteket, mint a vallás hirdetőoszlopait, vagy ahogy Karinthy mondja, az égen a hold és a csillagok az Úristen fényreklámjai az éjszakában. Hát ha még az Úristen se szégyelli tudomásul hozni az embereknek, hogy íme, itt van az ő boltja, a mindenség, a legjobb világ minden világok között: akkor az én kormányom szégyellje? meg az én kiadóm ne mívelje? vagy én magam mindent meg ne tegyek, hogy az emberek megtudják, hogy van valami eladni valóm? S hogy ez az eladni való minden eladni valók közt a legjobb és legeladnivalóbb?... Úgy gondolom, hogy akik a reklám kérdésével foglalkoznak, ebből kell, hogy kiinduljanak: az emberiség általános művelésébe kell bekapcsolódni. Ha az általános műveltség bizonyos fokra ér, akkor már a reklámnak nem kell csábítónak és félrevezetőnek, csak felvilágosítónak és értesítőnek lenni... Egy ilyen nagyszabású és kulturális célú reklám szolgálatában aztán az írók és művészek is megtalálhatják azt a szerepet, amely nem volna dehonesztáló reájuk. Ugyanis a művész az örök szépnek, az örök értéknek a képviselője és sohasem a pillanatnyi haszoné..."

Úgy gondoljuk: Móricz Zsigmond véleményét könnyen elfogadhatja mindenki. (Bélley)