formátum fele2021.02.01. 18:49, magam2
minden ami erdekes lehet
egyperces...
Micsoda hétvége
Harapóhörcsögi zenei fesztivál.
Ismét jelentős hétvégi napra ébredtek Harapóhörcsög lakói. Eljött az ideje az ilyenkor megrendezésre kerülő Hörcsögpusztai Zenei Napoknak. Már kora hajnalban, helyi önjelölt zenészek keresni kezdik a Szent Basszuskulcsot. Ezt fennhangon többször is elismétlik, hogy a szomszédok, sőt az egész utca tudomására hozzák. Hangszerek használata nem kötelező. Bár a kis fabódék környékéről messzire hallatszik a köcsögdudaszerű hang. A szerető szülők reggeli helyett gyermekeiknek elhegedülik nótájukat, így áldozva az egészséges táplálkozás oltárán is. Az éhgyomorra születő dalok többsége sokáig népszerű. Már-már szájhagyomány, melyet az asszonyok ilyenkor szokásos ajakdísze is nagyban elősegít. Nemcsak a szájból hangzanak el feledhetetlen remekművek, hanem a mély, mögöttes gondolati tartalom is képviselteti magát. Ezt jelbeszéddel, mutogatással adják egymás tudtára a zeneileg magasan iskolázott családtagok. E község adott már a világnak néhány nagyon híres karmestert. Tudvalevő ugyanis, hogy itt működik az ország egyik legjobb művégtagokat készítő egyesülete. Hozzáértésük a felső végtagokra korlátozódik, mivel a másik pálmát Lábatlan tudhatja magáénak. A nap további izgalmas része, amikor a duettek lassan összeállnak kvartettekbe, sőt nem ritka eset errefelé a sextett sem. Ezt viszont gyakran csak estefelé érik el. De ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, legfeljebb csak a közeli kiskocsmáig, ahol ezen a jelentős napon, ott kottafejeket szolgálnak fel, hónaljból kirántva. A sarokasztalnál már jelen van a Hörcsögi Kesergő Dalárda. Belekezdenek híres slágerükbe, melyben a "bezzeg a mi időnkben" kifejezés a refrén. Az asszonykórus dél körül csatlakozik hozzájuk. Az ő repertoárjukat most inkább nem sorolnám fel. Külföldi slágereket itt nem adnak elő. Jól elrejtik, mivel a zenei CD hamisítást a törvény bünteti. A kocsmáros ezen a napon nem ad hitelt. Ingyen még mást sem Ez a két szó különben is üti egymást, mint most éppen az asszonykórus a dalárdát. A szóda erejével tisztítanak maguk körül. Itt még használatban vannak a régi, erős szifonok. Ha valami hitelre van, azt vissza kell adni, ami ingyen van, nem lehet hiteles.
Délután a kulturális központ udvarán az énektanárnő összetereli a Birka-kórust, sajnos a központ udvara szinte egybeépült már az öregek otthonával, ezért a mekegéstől nem sokat lehet hallani. No de ez ám az igazi show, és a legszebb, hogy a kerítés túloldalán gyülekező kiöregedett zenészek nyalogatják...a szájuk szélét, mivel a nagy kapkodásban a tanárnő néhányszor elcsúszik. Mármint a hangja néhány oktávval. Ez persze csak emeli a rendezvény hangulatát, és semmit sem ront a műélvezetből. Az igaziból viszont annál többet.
Lassan esteledik, de még milyen lassan. Közben a főutcán tömeg gyűlik össze egy tamburmajom mögött. A félreértés azonban hamar tisztázódik, mikor kiderül, hogy csak a község legidősebb bácsija szeretné botjával leszedni fán rekedt kedvencét. A késői órákban viszont már nem csak a macska rekedt. A szerény, halk szavú emberek lassan nyugovóra térnek. Büszke sóhajtással húzzák magukra a takarót. Ismét nagy napot hagytak maguk mögött, s igazzá válik a mondás: kottával dicsérd a papot! Dehogy-ember, illetve, á-man. (Artur)
|