egyperces…

Modern horgászat

Napokon, heteken, akár éveken keresztül ülsz és várod. Kezdetben végtelen türelemmel szemléled a körülötted történő eseményeket; emberek jövés-menését. Helyes a megállapításod, amikor őket is magadhoz hasonló horgászoknak mondod. Valóban, mindenki a saját aranyhalát próbálja kihorgászni abból a feneketlen tóból, amit manapság életnek neveznek.

A kezdetek kezdetén te magad is újonc horgászként érkeztél a tó partjára. Reménnyel és kitartással teli vödröd lassan-lassan fogyatkozni kezdett a folyamatos munkád alatt. Megkövetem azokat, akik sértődötten reagálnak az imént említett kifejezés miatt: a horgászat is bizony egy munka. Egy életen át tartó munka.

Előtted rajokban úsztak el a kifogásra alkalmas halak. Köznapi nyelvváltozatban ezeket a halakat mostanság lehetőségeknek nevezik, de én továbbra is a halak megnevezésre szorítkozom. Címből adódóan a horgászatnál maradok, és nem áll szándékomban életbölcseleti kérdéseket feszegetni. De talán jelen pillanatban is épp azt teszem.

Zárójel bezárva. Térjünk vissza a mi halainkhoz. Vödrödet lassacskán megtöltötted a horgodra akadt példányokkal, s miközben elveszed figyelmedet a már kifogottakról, s az újabbakra koncentrálsz, az előbbiek észrevétlenül ficánkolni kezdtek vödrödben. Rossz szemmel nézték az elhanyagoltságot, ismét a figyelem központjába akartak kerülni. De te már nem törődtél a régiekkel, csak az újabb és újabb zsákmány reményével ámítottad önmagad. S a telhetetlen és mértéket szabni nem tudó magatartásod okozta végül teljes szegénységedet: a vödrödbe rakott halak észrevétlenül felborították azt, s csapkodva visszaúsztak a tóba.

Azt hitted mindened megvan, mégsem volt semmid.

Időtlen munkád eredménye megszűnt létezni.

S mindez alatt éveid visszavonhatatlanul elrepültek fölötted, öreg horgász lettél.

Az öreg horgász horgára pedig alig-alig akad néha egy ügyefogyott hal. Helyedet már új horgászok ostromolják, s abban a hitben, hogy valaha nagy horgász voltál, átadod azt az új reménykedőknek. Valaha nagy horgász voltál, de pontosan abban az időben nem vetted ezt észre, pontosan azokat a pillanatokat nem értékelted igazán. Csak az újabb halak érdekeltek.

Üres vödröddel baktatva a tó partján már céltalannak látod a további próbálkozásokat. Egyre kevesebb a hal. Mindent hátrahagyva dőlsz a tó habjaiba, ahol azok közé vegyülsz, amikért egész életedben dolgoztál.

(Thranduil)