olvasó - sarok...

William SHAKESPEARE

A MAKRANCOS HÖLGY

Híres-hírhedt darabja A makrancos hölgy Shakespeare-nek; plágiumot is emlegettek (igaz, csak régente) vele kapcsolatban, keretjátékát értelmetlennek, az egész koncepcióhoz nem illőnek vélték (a legtöbb mai színházi előadás ki is hagyja ezt a részt), legfőként azonban méltatlannak tartották mondandóját, az asszonyszelidítés, asszonyidomítás durva bemutatását és megdicsőitését. Hosszú ideig vagy jelentéktelennek, a kegyetlen népi humor egyszerű színpadravitelének tekintették, vagy - sajnos a szöveg számos részletének ellentmondó - koncepciót dolgoztak ki arra, hogy a nyers részleteket mintegy megszelidítsék, humanista tartalommal feltöltsék. 

A makrancos hölgy, Kata egy gazdag kereskedő idősebbik lánya, akinek modora tűrhetetlenül érdes, akinek beszédétől, szellemes-durva kifejezéseitől minden férfi fél, így nem sok reménye van arra, hogy férjet találjon. Húga pedig csak akkor mehet férjhez, ha nővére már "elkelt". Az ő udvarlói - mert nőies, szép, szelíd Biancát mindenki szereti - kerítenek tehát egy elszánt férfiút, Petruchiót, aki vállalkozik Kata megszelidítésére, rendes feleséggé alakítására. A darab középpontjában Kata és Petruchio küzdelme, a szelidítés folyamata áll: az újdonsült férj éhezteti, kínozza, valóban idomítja feleségét, aki azután megtörik, szófogadó asszonnyá válik. 

A darab elsődleges, felszíni mondanivalója tehát valóban meglehetősen durva, antihumánus, nőellenes, a mai olvasó számára annál is inkább, mivel Kata számunkra nem egyszerűen makrancos, hanem valóban felszabadult, emberméltóságára sokat adó nő, akinek megtöréséért nem lelkesedhetünk. Ugyanakkor Petruchio korántsem ellenszenves figura, nemcsak a szerző látható rokonszenvét élvezi, de tulajdonképpen az egyetlen méltó formátumú alkat Kata mellett. Bár az újabb értelmezési kísérleteknek nem sikerült maradéktalanul "megmagyarázni" a darabot, a számos - ingerlően vonzó - rejtély mellett kirajzolódtak azok a mélyebb struktúrák is, melyek a művet sokkal többé teszik, mint egy durva, középkori ízű asszonygyalázó tréfa. Elsőül a darab erotikus, szexuális vonatkozásai kínálnak fogódzót: ilyen szempontból a mű középpontjába éppen a nemiség, annak sajátos változatai kerülnek, nevezetesen Kata - Biancával szemben nagyon is nyilvánvaló, a testiséget is intenzíven vállaló, kívánó szerelemkoncepciója, másrészt Petruchio "idomításának" ugyancsak erőteljes szexuális "felhangjai". A mű számos pontonFreudot előző pszichológiával dolgozik, anélkül azonban, hogy elemzésekbe, pszichológiai részletekbe veszne.
- Éppen a mű nehéz értelmezhetősége miatt, a színházi előadások általában rövidrezáró, leegyszerűsítő megoldásai okán a darab elsősorban olvasmányként élvezhető minden Shakespeare-kedvelő számára.  (Legeza)