egyperces…

A kifli

Méla egykedvűséggel ült a buszmegálló hideg fémpadján. Kissé előredőlt, a lábai valami hallhatatlan zene ritmusát követték a levegőben. Egy kiflivéget majszolt. Aprócska lány volt, úgy 7-8 éves.

 Fején ódivatú, kötött sapka, vállán méretekkel nagyobb, kopott dzseki, combjaira egy meghatározhatatlan színű farmernadrág feszült. A legnyomorúságosabb mégis a cipője volt ebben a hideg télben. Egy vékony, lyukacsos edzőcipő „melengette” a lábát. A pad mellett, a földön egy hátizsák, és egy agyonnyűtt reklámtáska. Talán a tornaruháját cipelte benne.

A januári bágyadt nap megcsillant a szeme bogarában, tétován pillantott egy nagyot, aztán csak a napba fordította az arcát, és melengette kicsit a hideg fényben.

Egy kis idő múlva észrevette, hogy nézem. Egy tétova mozdulattal felém fordult, először egy futó mosolyféle suhant át az arcán, majd miután nem tudtam levenni róla a szemem, megszólított.

-         Kérsz egy darabot? – és felém nyújtotta a maradék kiflit.

Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak néztem csodálkozva először Rá, majd a fura kinézetű kiflire és szorosabbra húztam magamon a nagykabátot.

 - Ez az uzsonnád? – kérdeztem tőle szánakozva, de megnyugtatott, hogy ezt a Peti adta a napköziben, mert neki az anyukája kakaós csigát hozott. Uzsonnát majd akkor eszik, ha hazaér, és a kistesói hagynak valamit.

- Egyedül utazol? Nem jön érted az anyukád? – néztem rá kétkedve.

- Hát persze! Nem vagyok én óvodás! Már másodikos vagyok! – húzta ki magát kicsit ültében. – Az anyukám otthon van a kicsikkel, nem tud értem jönni, a tesómnak meg edzése van.

- Mikor jön a buszod? - néztem rá kérdően.

- 4 órakor.

- De addig még 40 perc! – szisszentem fel meglepetten.

- Nem baj, mindig jön valaki - mondta nagy bölcsen, majd még egyszer megkérdezte:

- Na, kérsz egy kis kiflit?

Némán nemet intettem. Szerettem volna egy vastag plédbe bugyolálni, megmelengetni, mint ahogy Ő melengette meg szívemet azon a hideg januári napon. Szerettem volna olyat adni neki, amit Ő adott nekem, de nem jutott eszembe más, csak egy darab csoki a táskám mélyén. Elővettem és a kesztyű nélküli kezébe adtam. (mazsoka)