Az idő forrongó méhébe bújva
álmodom azt a percet újra.
Könnyezve kérdem a holnapot:
elítél majd avagy feloldoz?
Emlékindák kúsznak testemen,
a pillanat mosolyát keresem.
Csillag nélkül annyira félnék,
őrzöm még a gondolat fényét.
Becézgetem poros múltamat,
cserepei a földre hullanak.
Aranyfonállal hímzett szavak
csilláma mindig lelkemben marad.
(SzI)