Hab szavunk sokáig ’hullámot’ jelentett a magyar nyelvterület nagy részén. „Lágyan zsongó habok / Ezer kis csillagot / Rengetnek a Dunán” - írja Arany János V. László című versében.
Amikor a nyelvújítók ezt a jelentését a tájnyelvből kiemelt hullám szóra ruházták, előtérbe lépett mai általános jelentése. A Magyar Szótörténeti Szótár szerint ez a jelentése a 16. század óta létezett másodlagosan, a hullámok taraján képződő tajték megnevezéseként.
A habozik (tétovázik, határozni képtelen) igénk eredete a hab főnevünk ’hullám’ jelentésére vezethető vissza. Eredeti értelme: hullámzik, hullámok közt hányódik. Ebből már könnyen levezethető mai, ’ellentétes megfontolások között hányódik’ jelentése.