Az igen mélyen alvó, kimerült emberre mondjuk, hogy alszik, mint a bunda. A szólás eredetéről a híres nyelvtudós, O. Nagy Gábor „Mi fán terem?” című könyvében olvashatunk.
A bunda és a suba régen a szegény embereknél nem csak ruhadarabként szolgált. Használták derékaljnak, takarónak éjszaka, nappal ráültek, sőt, szőrtelen részével felfelé fordítva olykor még a kását is ráborították, és onnan ették meg. A birkabőrnek nem ártott meg a zsíros étel, sőt, még tartósította is.
Az is jellemző volt, hogy a bundát nem szögre akasztották, amikor levettették, ham egyszerűen ledobták vagy leterítették valahova. Ha a bunda nyakrészéhez még a kucsmát is odarakták, előfordulhatott, hogy – pláne sötétben – valaki alvó embernek nézte a ruhadarabot.
Tekintve, hogy a bunda se nem szuszogott, se nem mozdult, és semmivel sem lehetett felébreszteni, a becsapódott szemlélő azt gondolhatta, hogy az, akit ő embernek vélt, igen mélyen alszik.
Az az ember tehát, aki szemlátomást mély álomban van, szinte éppoly kevéssé reagál a külvilágra, mint a leterített bunda.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés