A nálunk is honos közönséges vakondok (Talpa europaea) élete nagy részében magános állat. Ez alól egyetlen kivétel van: a párzási időszak, amely hazánkban márciustól júniusig tart. Ilyenkor a rendszerint rejtőzködő és szó szerint visszahúzódó hímek elindulnak, hogy megtalálják szívük választottját, azaz egy fogamzóképes nőstényt.
Keresés közben elhagyják föld alatti járataikat és nagyfrekvenciájú sipításokat bocsátanak ki, valamint idegen területeken fognak alagútásásokba. Rendszerint a nőstények is kimerészkednek alagútjaikból, hogy könnyebben találjanak párt maguknak. Ha két szerelmes hím botlik egymásba, akkor abból vad verekedés alakul ki, amely sérülésekkel is járhat. De az is előfordul, hogy a vakondhölgy nincs szerelmes hangulatban és elkergeti az arra járó udvarlót.
Hosszas keresgélés után a szerencsés vakondok rátalál szíve hölgyére. Ha a két mogorva lény elfogadja egymást, akkor megtörténik a párzás. De ezután nem tart soká a románc, a hím hamarosan visszatér otthona magányába.
A nőstény levéldarabokkal kibélelt fészekkamrát készít, ahol 4–6 hetes vemhesség után hozza világra 3–8 magatehetetlen, mindössze 3–4 grammos utódát. Nagyjából két hónapig szoptatja őket, majd tudtukra adja, hogy kívül tágasabb. A fiatal vakondokok életének ez a legveszélyesebb időszaka. Nemcsak ragadozók lesnek rájuk, de nincsenek biztonságban a területen élő más vakondokoktól sem.
Csak akkor nyugodhatnak meg, ha sikerül saját territóriumra szert tenniük, ahol elkészíthetik a maguk alagútrendszerét. Ivarérettségüket egyéves korukra érik el. Élettartamuk 3–5 év.