egyperces...

Virágillat

A 82 éves Brühl Ilona messze járt, de egy-egy percre még visszatért az antik bútorok között kerengő rokonai körébe. Szépen felöltöztették, és az egyik finoman megmunkált arany nyakéket is ráadták abból a készletből, melyet mindegyik lánya szívesen látott volna a sajátjaként. Már a pap is végzett, hiszen az orvos szerint csupán órái maradtak hátra.

A megkésett vasárnapi ebéd előtti éhséghez hasonlatos várakozásteli hangulat lengte körül várbeli lakásában az öntudatlan öregasszony alakját, elvegyülve a rokonok hozta orgona-, liliom- és rózsacsokrokból áradó párával.

Lányai együtt őrködtek Brühl Ilona álmán, minthacsak babonásan egyikük sem merné elmulasztani az utolsó pillanatot. Az ablakon áteső délutáni fényben az öregasszony mégegyszer felnyitotta a szemét.

- Hát, mind ittvagytok? – kérdezte szinte suttogva. – Olyan jó ez a virágillat.